Vár a vár...

Február elején Visegrádon töltöttünk el pár napot. Rutinommá vált, hogy bárhova megyünk, utazik velünk a futócuccom is és bárhol vagyok, futok. Mióta ugyanis hosszabb távokkal edzem, kezdem kinőni a közeli - 800 méteres - pályát és egy idő után unalmassá válnak a környék utcái is. Ezért aztán jó néha egy hosszabb táv a városban új utakon és még jobb, ha egy új városban koptathatom a cipőimet ;) Ezúttal is így volt ez, már megérkezésünkkor pörgött az agyam azon, hogyan, milyen útvonalon fussak fel a várhoz. Elkezdtem méregetni, nézegetni térképen, végül jobbnak láttam, ha hagyom a matekot és helyette húzom a cipőmet. Akkor tuti nem rettentenek el a rám váró kilométerek, vagy magasságok, ha pedig már úton vagyok, miért fordulnék vissza? ;) Az időjárás is a tervemnek kedvezett, mert gyönyörű napsütésben indulhattam el. Az téli időszakban mindig az első pár kilométer a legnehezebb... Mindegy, mennyire melegítek be, mennyire lassan emelem a tempót, egyszerűen túl kell jutnom ezeken a métereken és utána olyan, mintha kicserélnék a lábaimat. Ezúttal különösen nehéz volt a táv eleje, hiszen pár száz méter után emelkedőn telt az utam... Nem tagadom, többször belesétáltam, néha egy-egy fotó erejéig megálltam, majd indultam tovább... Persze nem éltem legjobb idejét futottam, de aznap nem is ez volt a célom :) Felérve gyönyörködtem a tájban, frissítettem, aztán folytattam utamat a hegy másik oldalán. "Földet" érve még pár kilométer várt rám a szállásig, amit a Duna mellett tehettem meg :) Összesen 13 kilométerrel lettem gazdagabb, ami az idei leghosszabb távom eddig (és több, mint a fele a szeptemberi célomnak!). Szuper volt az a majd' két óta, amit ebben a gyönyörű időben a hegyen tölthettem el, rengeteg szépséget láttam, amik mellett autóval csak elsuhantam volna, de így volt időm rácsodálkozni :) Talán érhető, hogy nem elégedtem meg ennyivel... Két nappal később reggel megint jött az érzés: vár a vár ;) Persze nem akartam túlzásba vinni a dolgot, ezért csak a közeli Salamon tornyot céloztam meg. Aznap nem volt annyira kegyes az idő hozzám, szeles, borongós képet láttam az ablakból... Úgyhogy a pulcsira széldzseki is került, majd húztam a cipőket. Mire leértem, szállingózott a hó :D Mire pedig fel a várba, már 1-2 centire befedte a tájat <3 Ezúttal csak egy szűk órányi futásra volt időm, de hasonlóan fantasztikus élmény volt, különösen így, hogy megtapasztalhattam milyen a tavaszból a télbe menni pár napon belül :O

További blogbejegyzéseim

Itt a vége…

Hát igen, eljött ez a pillanat is :) Végére ér a kampányom és lassan lezárul a profil is. Mindenképpen szerettem volna még írni egy bejegyzést, mert szeretem lezárni, összegezni a dolgokat és hát igen, az Élménykülönítmény hónapokon át életem része volt. Tavasszal jelentkeztem, akkor még csak motivációt keresve, bevallom kicsit saját magamat segítve, és itt az ősz, én pedig sokkal sokkal többet kaptam, mint vártam az elmúlt hónapokban. Egyrészt támogatásokat tekintve, hiszen pár hónapja még azon görcsöltem, hogy gyűlik össze legalább fele a célomnak, most pedig boldogan jelenthetem, ...

Státusz: Célba ért

Igen. A rövid lényeg és valójában a legfontosabb dolog: célba értem a vasárnapi futáson :) Kemény...nagyon kemény küzdelem volt, de ma már örömmel jelentem, hogy megnyertem a csatát ;) Vasárnap még valami olyan címet adtam volna a bejegyzésnek, hogy "Félresikerült félmaraton"... :D De pár nap múlva már valószínű úgy írnék, hogy "Utolsóként az első" :D Azt hiszem ezzel el is árulom, hogy elég vegyes érzelmekkel zártam a napot és sajnos elmaradt a várt eufórikus állapot. Mostanra már sikerült a mosolygós oldalra billentenem magamat és őszintén jó érzésekkel gondolok vissza a második ...

Örömkönnyek és öröm körök

Itt ülök hosszú percek óta a billentyűzet felett és próbálom szavakba önteni az elmúlt hét történéseit... Aki ismer, tudja, ritkán van olyan, hogy nem bírok dumálni :D Hát most ez olyan... Azt persze pillanatok alatt le tudom írni, hogy alakultak a futásaim az előző héten, kezdem is ezzel, hátha közben jön az ihlet. ;) A 19-i 19 km után hagytam magamnak egy kis pihenőt és csak csütörtökön futottam újra. Akkor volt az Élménykülönítmény Piknik a Margit-szigeten. Kellemest a hasznossal összekötve hazafele futva jöttem a rakparton, így letudva egy kényelmes 10 km-es távot :) Szuper volt ...