Hol is kezdjem?

Már jó pár hét eltelt azóta, hogy elstartolt a kampányom, rengeteg minden történt közben, egy kicsit el is tűntem, ezért most szeretnék egy kis összefoglalót írni az eddigi eseményekről. Vizsgaidőszak - mert hogy még jócskán a közepén jártam, amikor elindult az adománygyűjtés, és amúgy hihetetlen erőt, energiát és motivációt adott a futáshoz is és a tanuláshoz is. Bár a vége nem volt zökkenőmentes, ugyanis infóból mentem még egy kört, így csak júliusban kezdődhetett a nyár, de a legszebb az egészben mégis az, hogy tényleg az infó fogott csak ki rajtam, hiszen az anatómia, élettan, mind mind szuperül sikerültek, aminek nagyon örülök! Egy kis kórház - igen, itt is voltam pár napot, az elmúlt időszakban, de most már minden rendben, papírom is van róla! :) folytatódhat az edzés új lendülettel! :) Otthon - nagyon jó érzés volt hazamenni a pesti forgatag és éjjel-nappal tartó tanulás után és pihenni egy nagyot. Nyári kalandok - mert a vizsgák és a pihenés után végre elérkezett a megvalósítása az eddig szövögetett terveknek, avagy a nyári bakancslistám. Eddig jól haladok vele ahhoz képest, hogy tényleg alig hogy elkezdődött a vakációm! :) És akkor még pár szót mondanék a futásról. Hogy hol tartok, mit értem el eddig, mi az amit tanultam... Először is azt mondanám el, hogy teljesen amatőr futó vagyok, ami úgy kezdődött, hogy a zh-k és vizsgák között néha néha elindultam futni, amikor már nem bírtam tovább tanulni és közben rájöttem, hogy hihetetlen jót tesz velem. Testileg-lelkileg-szellemileg. Persze a tanulós-ülő életmód után nagyon kellett figyelni, hogy ne azonnal terheljem le a szervezetemet nagy távokkal és teljesítményekkel (bevallom amúgy nem is bírtam volna). Lényeg, hogy a fokozatosság elvét követem még most is, de mostanra sikerült azt elérni, hogy egy jó kis 5-6 km már nem hogy nem fáraszt el, hanem kifejezetten felfrissít és már nem is haldoklom sem közben, sem utána. Így az augusztus lesz majd a hosszabb távoké, amit már nagyon várok! És amire rájöttem még, hogy reggel sokkal jobb futni. Bár felkelni és elindulni elég nehéz, de nagyon megéri mindig, utána egész máshogy telnek a napjaim. Mellette még el szoktam járni úszni is, amit szintén nagyon szeretek, főleg mióta az egyetemen kötelező gyógytornász hallgatóként. Szóval eddig nagyon jól alakul a felkészülés, most az adománygyűjtést kell egy kicsit megpörgetnem, amihez már vannak terveim szintén, és itt a hosszú irományom végén szeretném megköszönni mindazoknak, akik már támogatták a Bátrakat és ezzel persze engem is, hiszen hihetetlen erőt lehet belőle meríteni, hogy ennyien hisznek bennem!

További blogbejegyzéseim

Huszonegy kilométer

Az utolsó élménybeszámoló hosszú lesz, legalább annyira, mint a tegnapi félmaraton, de szeretném, ha mindenki egy kicsit a részese lehetne a boldogságomnak, amit az elmúlt pár hónapnak, de leginkább a tegnapi napnak köszönhetek és megtudják, hogy kik azok, akik emögött a 21 kilométer mögött állnak. A FELKÉSZÜLÉS Ami úgy indult, hogy az utolsó zh-k közepette, május végén, már úgy éreztem, nem tudok többet a fenekem ülni, valamit muszáj csinálnom a tanulás mellett (vagy helyett?), ezért felpattantam a futópadra, majd 23 perc és 2 km után kiszakadó tüdővel ájultam le onnan... aztán ...

HOLNAP

Holnap félmaratont futok.  Ezt mondogatom magamnak, amióta felkeltem, hogy végre tényleg felfogjam, mert még mindig nem sikerült. Talán majd ott... amikor ott állok majd a rajtban és eldördül a pisztoly és... rettenetesen izgulok!!! Az utolsó napok elég eseménydúsan teltek. A betegeskedés után még futottam pár kilométert a héten, az utolsó levezető edzés pedig a Margitszigeten volt, ahová a testvérem is elkísért, így amíg én futkároztam, ő hősiesen várt, vigyázott a cuccaimra, ugyanis elég hideg volt és jó rétegesen kellett felöltöznöm, nehogy visszatérjen a köhögés meg a nátha. A a ...

Visszaszámlálás

Nos, így augusztus utolsó napján kicsit visszagondoltam a mögöttem álló hónapra és arra gondoltam, megírom az élményeimet. Igaz a nagy összegzést a félmaraton utánra tartogatom, de azért pár dolgot szeretnék megosztani erről a pár hétről. Hosszú utak Az előzőekben arról írtam, hogy augusztusra már hosszabb távokat tervezek, és ez így is történt. Meglepő módon rettenetesen élvezem a 8 km-nél hosszabb futást. Először is, mert az időérzékem valahogy elveszik közben és csak azt érzem, hogy most - abban a pillanatban - mennyire jól érzem magam, ami hihetetlenül felszabadító érzés. Közben ...