Győri Kata Blogbejegyzések

Visszaszámlálás

Nos, így augusztus utolsó napján kicsit visszagondoltam a mögöttem álló hónapra és arra gondoltam, megírom az élményeimet. Igaz a nagy összegzést a félmaraton utánra tartogatom, de azért pár dolgot szeretnék megosztani erről a pár hétről.

Hosszú utak
Az előzőekben arról írtam, hogy augusztusra már hosszabb távokat tervezek, és ez így is történt. Meglepő módon rettenetesen élvezem a 8 km-nél hosszabb futást. Először is, mert az időérzékem valahogy elveszik közben és csak azt érzem, hogy most – abban a pillanatban – mennyire jól érzem magam, ami hihetetlenül felszabadító érzés. Közben van időm gondolkozni. Sokan mondják, hogy kikapcsolnak ilyenkor, viszont számomra elég monoton tevékenység, ami persze nem baj, mert én tényleg gondolkozok közben, ezért utána mindig tisztábban látom a dolgaimat és bennük magamat is. Aztán azért is nagyon élvezem, mert mindig egy kicsit többet akarok és imádom, ahogy feszegetem a határaimat, hogy önmagamat kell újra és újra legyőznöm és “csak” a saját időmmel és teljesítményemmel versenyzek. Azért tenném idézőjelbe a “csak” szót, mert szerintem óriási kihívás önmagunkkal őszintén szembenézni és elfogadni azt, akik és ahogy vagyunk. Utolsó gondolatom pedig ehhez, hogy amikor véget ért a vizsgaidőszakom írtam egy bakancslistát a nyárra, mit szeretnék megvalósítani és köztük volt az “esőben futás”. Mindenkinek ajánlom kipróbálni, nekem legalábbis óriási élmény volt és örülök, hogy sikerült kifognom egy ilyen augusztusi szemerkélős, borús időt is. Ami egyébként tökéletes futóidő volt! Szinte felszabadító volt a sok reggeli 30 fokban futás után!

Kényszerpihenő
Szándékosan a pozitív dolgokkal indítottam, de ha már ilyen őszinte voltam, gondoltam megosztom ezt is. Itt a finisben, ezen a héten sajnos az ágyat nyomom, mert elkapott egy nyár végi vírus elég rendesen, így most abba kellett hagynom az edzést, pedig erre a hétre még egy hosszú futás tervben volt és persze, hogy kondiban tartsam magam. De amint ki tudok kelni az ágyból, nem a pályára fogok menni. Arra jutottam, most az az okosabb, ha tisztességgel kipihenem ezt és teljesen egészségesen térek vissza jövő héten remélhetőleg. És akkor már csak kisebb távokra.
Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előre eltervezem, de próbálok nagyon pozitív maradni és rugalmasan kezelni ezt is, hiszen egész nyáron készültem, és bízom benne, hogy nem ezen az egy héten fog múlni a félmaraton!
Már nincs sok hátra és nagyon izgatott vagyok! Elképesztően várom már, hogy ott lehessek! Ez tartja bennem a lelket, hogy itt a végén már nem adhatom meg magam egy kis megfázásnak! És persze a Bátrak <3



Győri Kata

32. Wizz Air Budapest Félmaraton
Egyéni félmaraton
Támogass!