Koncz Balázs Blogbejegyzések

A terhes pálma, és a púpos prés

Jujj, már megint eltelt 2 hét? :O
Hogy repül az idő…persze, ha jó dolgot csinál az ember, gyorsan telik.

Nos ahogy az előző bejegyzésemben irtam, nyaralgattam egy “kicsit”… Sportemberhez méltóan a megtett táv nagyságrendileg 4500 km volt. Persze nem futva. Viszont bejártam 2 nap alatt Rómát töviről hegyire, voltam a Veszprémi Állatkertben, és Eindhovenben egy Metal fesztiválon. (hiszen a sportoló is csak ember, nem mindig csak a futás létezik)
Na de persze maga a sport sem maradhat el. 2 helyszin hözött mindig találtam helyet egy kellemes kis futásra, így kedd reggel futottam egy kellemes 6-ost, csütörtök este belevetettem magam az esős futás rejtelmeibe (nem én estem el, csak megáztam, és pocsolyáztam, mint egy kisfiú 🙂 Igazi élményfutás volt 🙂 )
Majd jött a hét csúcspontja, erről muszáj részletesebben írnom:

Gondoltam én, hogy kemény vagyok, bakancslista, meg minden, menjünk el külföldre szombat reggel, egész délután egy Metálfesztivál, a maga pörgésével, majd vasárnap hajnalban jöjjünk haza. Az elképzelés jó is volt. Mindaddig, amíg este 9 körül nem kezdtem el ásítani, és nem jöttem rá, hogy nekem bizony éjfélkor a reptéren kell lennem, mert a reggeli busszal már nem érem el a repülőt. Lesz, ami lesz, csináljuk, úgyse lesz mégegyszer ilyen (Hát ilyen tényleg nem lesz… 😛 ) Szóval megérkeztem kb éjfélkor a reptérre, ahol közölték, hogy ők bizony zárva vannak 4:30-ig. (Hát és akkor most hova menjek??? :O )
Szóval megkezdődött életem talán leghosszabb 4 és fél órája. Fáradtság, hideg, és unalom. Ez várt rám. A percek pedig csak vánszorogtak… Hát mondhatom, egy élmény volt… még a virusaim is meghaltak, mert nem hogy még jobbna megfáztam reggelre, hanem meggyógyultam (ezért mondjuk megérte) 🙂

Aztán végre eljött a 9:05, a repülő pedig elstartolt. Arra még emlékszem, hogy elemelkedett az orra, de utána a következő emlékem, hogy bedugult a fülem, mert “Kérjük csatolják be az öveiket, megkezdtük ereszkedésünket a budapesti repülőterre”. 1 óra alatt kb. kialudtam magam 🙂 Dél körül haza is értem, de már terveztem is a Délutáni futást, mert hát virtuális verseny, nem lehet ellazázni.
16:00-kor pontban el is startoltunk egy laza bemelegő KM-rel (5:42), majd ráálltunk a tempóra, 5:12-5:08-5:11. Aztán jött 2 gyors Km (4:58-5:00), amit kipihentünk egy 5:12-vel, majd 2 db 5:02-es Km. Azt hiszem valahol itt fogyott el az Oxigénem, de eszembe jutott egyik kedves barátom Ördögi hangú reakciója a legutóbbi “Elfogyott az oxigénem” kijelentésemre: “Nem érdekeeeeel *#x’*, gyereeee!!!”, meg hát meg akartam csinálni az 5:10-es átlagot, úgyhogy a maradék másfél Km-t behoztam 7:39 alatt, és így kerek 5:10-es átlaggal sikerült majdhogynem szó szerint összeroskadnom. De az a büszkeség, amit ilyenkor az ember érez, leírhatatlan. Amikor nem számít semmi, sem időjárás, sem fáradtság, sem távolság, csak egy a fontos : MEGCSINÁLTAM!

Korábban már belinkeltem, de megteszem újra:

6 versenycél a rekorddöntésen kívül

  1. Végre úgy inni a frissítőpontokon, hogy nem állsz meg, és közben nem is öntöd le magad ragacsos izóval, és nem leszel csuromvizes sem.

  2. Az első felét lefutni egy lazább tempóban, majd a második felét egy jóval gyorsabb, kihívást jelentő sebességgel.

  3. Zene nélkül, egyedül lefutni egy olyan távot, amit korábban így még nem tettél meg.

  4. Végig mentorként támogatni egy barátodat, akinek ez az első versenye.

  5. Egészen a végéig nem ránézni az órádra vagy az applikációra.

  6. A lehető legtöbb pacsit adni a szurkolóknak.

  7. A versennyel egy alapítványt támogatni.

A 7. pont miatt kezdtem bele ebbe a kampányba.
A 2. tervben van. Dolgozom rajta.
Viszont a héten három embertől kaptam meg, hogy motiválom őket. (4. pont) Nos ez nem volt az okok között, de iszonyatos büszkeséggel tölt el, és ezzel engem is motiváltok, hogy mégjobb legyek.
És NAGYON BÜSZKE VAGYOK rátok, mert NAGYON ügyesek vagytok! Sőt, van amiben sokkal jobbak, mint én.
Csak így tovább!!! (L) :-*

IMAG1244

10.5 km 00:54:17 1073 kCal

Koncz Balázs

32. SPAR Budapest Maraton®Fesztivál
Actimel 10K
Támogass!