Csapatban csapatjuk!

Azt hiszed, hogy minden nap könnyű? Hogy reggel kipattanunk az ágyból és már úton is vagyunk, vagy épp este munka után? Nem, nem mindig könnyű. Persze megtévesztő lehet a sok Instagramra és Facebookra posztolt boldog kép, hiszen azt adhatja át, hogy minden napunk felhőtlen és alig várjuk az edzéseket. Az igazság viszont ennél sokkal egyszerűbb. Mi a pihenőnapokat várjuk a legjobban. :D Hetente öt alkalommal mégis elindulunk, mert komoly elhatározásaink vannak, mert egy szuper ügy mellé álltunk, és mert tudjuk, hogy minden egyes edzéssel közelebb kerülünk a céljainkhoz. Számomra ez a motiváció. Persze ehhez nagyban hozzájárul egy szuper csapattárs, aki mindig tudja, mivel kell motiválni, akinek néha az agyára is megyek, mikor heti kétszer felteszem a kérdést: Ugye holnap már pihenőnap van? Azt hiszem, az ilyen jellegű célok mellett figyelembe kell azt is venni, hogy ki az, akivel végig akarsz menni ezen a hosszú úton. Az én csapattársam figyelmes, mérhetetlenül motiváló, ezen kívül egy hosszú, sörözős este utáni reggelen is felkel és elindul futni és mindezek mellett szeret enni is. Az utóbbi rendkívül fontos abban az esetben, ha egy hosszú futás közben épp megkívánnád a csokit és ő csak beleegyezve mosolyog és közli, hogy megérdemled vagy mikor egy hosszú futás után szavak nélkül is tudjátok, hogy a másik épp egy nagy lángosra gondol vagy épp egy fánkra, palacsintára, rétesre, sörre, fél kiló banánra…… :D Ugyanakkor meg kell említenem a lelkes Élménykülönítményes csapatot is, akik a szombat reggeli futásaikkal feldobják a hétvégénket illetve lehet, hogy nem is tudják, de nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy megkönnyítsék a felkészülést, hiszen ilyenkor már nem kell gondolkodnunk, hogy hol is lenne a legideálisabb lefutni az egyik hétvégi hosszút. :) Mert bizony a felkészülés nagy szervezést igényel. Lehet, hogy Ti csak annyit vesztek észre ebből, hogy ez a két őrült egész nap fut, viszont a háttérben nálunk is sokszor fejtörést jelent egy - egy futás megszervezése, lebonyolítása. Például, amikor hajnali 5 órakor kelek, hogy beleférjen az aznapra előírt futás, vagy amikor reggel nem jön össze és este, sötétben, munka után körözök a szigeten egyedül. Sokak szerint ez őrültség, de nekünk a mindennapok része, most már az életünk része is, és ebből, ha nem is az egészet, de egy darabot Ti is megismerhettek. :)

More blog posts

csak szeretni kell, aztán ő is ugyanúgy szeret téged

Felkelek. 4:45. Csak, hogy egy órát legalább tudjak futni. Őrültség. Mindenki alszik, én meg félálomban húzom fel a zoknimat. Reggeli futások, de szeretlek titeket! Mondjuk nyáron, amikor reggel 6-kor már világos van és jön fel a nap. Van benne valami varázslatos. De télen.. télen csak a sötétség és a hideg vár odakint. Gyorsan indulok is, nehogy a józan eszem felébredjen és megkérdezze, mi a fenét csinálok egyáltalán..? A fejlámpa fénye kísér végig az utamon, jobb-bal, jobb-bal, a fejemben meg ezer gondolat.. Sokan gondolják azt a futásról, hogy egyfajta menekülés a problémák elől, ...

Kezdünk :)

https://coub.com/view/154tv4

Amíg szakításban voltunk..

Szakítás. Hogy mit is érzünk utána? Teljesen érthető, ha nem tudsz megálljt parancsolni az érzéseidnek és az is, ha frusztráltnak és szomorúnak érzed magad. Nem telik el egy perc, hogy ne gondolnál Rá. Teljesen természetes az is, hogy folyton mindenkinek róla beszélsz és az is, hogy a csapattársad agyára mész a teóriáddal. De nem tudsz mit tenni, hiszen folyton eszedbe jutnak a szép emlékek, a sok közös együtt töltött idő. Amikor négy éve az életed részét képezi és elhagy, úgy, hogy nem tudni mikor tér vissza hozzád, az - akárhogy is nézzük - szörnyen elbizonytalanító. Vannak, ...