Szabó Viktória Blog posts

Első, hivatalos adománygyűjtő edzésem rémtörténete

Hát gyerekek.

Ma délután izzítottam az adománygyűjtő profilom,és nemmm bííírtam ki, gyorsan el is küldtem néhány barátnak, mielőtt elindultam az ELSŐ IGAZI végre hivatalos, nagyon szuper, bátor táboros, adománygyűjtős félmaraton edzésemre.

Nagy volt a mellény, mert ez már a 7. edzésem az edzéstervemből amibe belekezdtem, napról-napra könnyebb. Ráadásul ma “csak”(hahhha!peeersze) 3.2 km-t kellett futnom, szép, finom, lassú tempóban -hát én ezt a távot már fél lábon is elugrálom- mondom magamnak. 

Ami történt ezen a 3.2 km-en a Kodály köröndig meg vissza, az horror volt.

Volt egy olyan pillanat amikor annyira pánikba estem – hogy ma persze a telefonom sincs nálam, itt állok felelőtlenül, egy szál órával!- hogy kigondoltam a tervet, hogy kellene írnom, és mindig a futós cuccom zsebében tartanom egy cetlit az adataimmal és elérhetőségekkel, hogy ha bármikor bármi történne, az aki összeszed majd az Andrássyn a betonról, tudja, hogy kit hívjon aki hazavisz, ágybatesz.

MIÉRT NEM HOZTAM TELEFONT?! – megjegyzés: amúgy vittem, mert azon hallgattam a zenét, de olyan hullámot lovagoltam, hogy lényegében nem jutott el a tudatomig.

Ami jó oldala a mai edzésnek és nagyon örülök neki, hogy szerencsére nem a futással magával, mint sporttevékenységgel adódtak a gondjaim. Azzal, hogy esetleg nehéznek éreztem volna, kifulladtam volna, vagy nem vitt volna a lábam. Szuper könnyűnek éreztem. 

Sőt, mikor beléptem az ajtón hazaérve, rájöttem, hogy az első olyan edzésem volt, ami után úgy érzem, hogy most léptem csak ki, és már itthon is vagyok. 

Szóval az elején szupi volt, könnyű és laza, épp belegondoltam, hogy igazából suhanok (!), amikor elkezdtem érezni, hogy a bal lapockám, ami néha szokott fájni, valószínűleg két lépés múlva ki fog szakadni a helyéről. Ami érdekes, mert ez a fajta fájdalom enyhülni szokott a kocogás hatására, nem felerősödni. 

Majd ahogy egyre erősebb lett a fájdalom a lapockám körül, és már kisugárzott a vállamba, onnan tovább a nyakam irányába, hirtelen rámtört a gyomorégés is, de olyan elemi erővel, hogy fejben már előre kétségbeesetten kutattam valami utolsó szem gyomorégés gyógyszer után a kisszekrényben. (Van egyáltalán ilyenem?! Nem is szokott égni a gyomrom!)

Ekkor hasított belém a felismerés, hogy

 

FÉL 12-KOR EBÉDELTEM.

 

Háááát. Így nem csoda hogy fáj.

Hogy indulok én el úgy futni, hogy 6 órája nem ettem semmit?

Oké, tuti ami tuti az eleve lassú tempót még annál is jobban visszaveszem, nehogy elkezdjek itt szédülni a hányinger mellé.

(Ennél a pontnál már igazán aggódtam magam miatt, és itt jutott eszembe a fentebb említett telefonhiány és cetli megoldás :D)

Amikor is elkezdett nagyon furán zsibbadni a lábam.

Oké.

Ez nagyon nem oké, ilyen nem szoktam érezni, itt már tuti van valami.

Valami végzet küldötte piros lámpa miatt ezen a ponton meg kellett állnom egy zebránál, és szerencsére lábzsibbadás ügyben megvilágosodtam:

Azt a tavalyi kompressziós futonacit húztam fel, ami már egy éve is szoroska volt (mondjuk így :D), azóta pedig egy kicsit kikerekedett (mondjuk így) a combom. Nem nagyon, de egy nadrág amit eleve arra találtak, ki, hogy kicsit szorítson, és eleve már azon felül is kicsit jobban szorított, na az a nadrág nagyon szorít plusz 2-3 kilóval. 

Eddigre már szerencsére az oktogonnál voltam, és sikerült elfogadnom, hogy lehet, hogy csak hazasétálok gyors tempóban, na bumm.

Aztán mire az Operához értem, minden fájdalom elmúlt. 

Jött-ment, de ha már így van, na mondom magamnak, nem baj, legalább lesz mit írnom az első blogbejegyzésembe, és ha előveszem majd április 20-án ezt az írást, jót fogok röhögni az irodaiszékre kockásodott januári testemen, amit a hatalmas mellényemben kivittem a 3.2-re, és majdnem belebuktam.

Most is jót nevettem míg megírtam, és tök jó első hivatalos edzés volt 😀

És amíg megcsináltam ezt az edzést, megérkezett az első adomány! <3

Nagyon szuper, nagyon örülök, fedobta az estém. 🙂 Köszönöm Kata, hogy támogattad az ügyet! 🙂

Csatalakozzatok hozzánk ti is!

 



3.0 km 00:22:15 0 kCal

Szabó Viktória

(Magyar) 36. Telekom Vivicittá
Individual half marathon
Donate now!