Célba értem, ráadásul duplán - egy eredményes nap margójára

Ma reggel 5:30-kor csörgött az ébresztő, de kellett egy kis nyújtózás még, hogy kibújjak a paplan alól. Mégiscsak szombat van. De nem forgolódtam sokáig, mert készülni és indulni kellett, nem húzhattam az időt. Ha már eldöntöttem, hogy megyek, akkor csak vis maior esetek tarthatnak fel. Szóval kikászálódtam az ágyból, a fagyasztóból előkotortam egy szelet kenyeret a reggelihez, és kitettem, hogy olvadjon fel, mire minden mással elkészülök. Tisztálkodás, öltözés, még a táskákba bepakolni, ami kell, igazolványok, bérlet, jegy, egyéb papírok ellenőrzése, telefonok feltöltve... a kenyér pedig szépen felolvadt, ahogy az lenni szokott, mint hogyha akkor vettem volna frissen a pékségben, egy gyors reggeli, és indulás. Elsőként az Örs vezér térre kellett kiérnem, mert mentem Gödöllőre, a HÉV bizonyult a legjobb választásnak a több útvonalterv közül. Nagyjából egy kényelmes egy óra alatt ki is értem, még egy kicsit várnom is kellett a H8-as járatra. A jegyet már pár nappal korábban megváltottam oda-vissza egy BKK automatából. A célállomás Gödöllő, Szabadság tér. Az Ötpróba oldalán láttam ezt a teljesítménytúra eseményt, több távon, a legkisebb távon is lehetett pontot szerezni, ami 6,2 km volt, én városi, sík terepen, kiépített utakon 1 óra alatt teszek meg 6 km-t, úgy ítéltem meg, még ismeretlen helyen és más terepen, szintemelkedéssel is bele fog férni a napba, ha a futás meg délután lesz. Mások is mentek erre a túrára, több távra is, így könnyen megtaláltam a rajt-cél helyszínnek kijelölt iskolaépületet. Csak ott vettem észre, hogy előző nap bevásárlásnál a készpénzem nagy részét elköltöttem, szóval gyorsan meg kellett oldani ezt a problémát, mert nevezni és nevezési díjat befizetni csak a helyszínen lehetett. Mázlim volt, mert pont találtam bankot is a közelben, ATM-mel együtt, nem is egyet, és az egyik pont az én bankomé, úgyhogy pár perc alatt ez a problémám már meg is oldódott. Jöhetett a nevezés, és már indulhattam is. Teljesen ismeretlen terep, helyismeret nélkül, szinte végig földút, de szép helyen vezetett a túraútvonal ezen a rövid távon, a két fő terep az Erzsébet park és a helyi nordic walking pálya és futókör (szintén földút) volt, egy szakaszon a vadaspark mellett is elhaladtunk. Talán máskor a hosszabb távokat is megnézem, most arra nem volt idő. Én másoknak is ajánlom a környéket, valószínűleg fogok jönni még ide, akár úgy is, hogy nem rendezvény miatt. 2 ellenőrző ponttal és egy kellemes, tempós sétával a hátam mögött másfél órás idővel értem vissza a kiindulási pontra, az utolsó indulókkal már visszafelé találkoztam, volt, aki emlékezett rám, és gratulált az időhöz. Mosolyogva megköszöntem, és arra gondoltam, hogy hát igen, el kell érni a HÉV-et visszafelé Pestre, mert délután még van egy futásom. Az iskola épületében még igazolták a beérkezésemet, megkaptam az esemény oklevelét és kitűzőjét. A célba érkezőket lekváros és zsíros kenyérrel, illetve teával várták, illetve az egyik ellenőrzőponton kaptunk nápolyit. Egy kis pihenő és tízórai után el is indultam a HÉV felé. Nem kellett sokat várni az amúgy ilyenkor félóránként közlekedő járműre, kb. 45 perc utazás után ott voltam az Örsön. Szerencsére az Árkádban sem csak gyorskaját lehet ebédelni, úgyhogy spagettiztem, majd jóllakottan indultam tovább. Próbáltam lehetőséget keresni, hol tölthetném fel a mobilomat (vannak már ilyen töltőállomások itt-ott, állítólag az Árkádban is, de nem találtam meg), mert kezdett erősen merülni a telefonom, ezzel még elment egy kis séta az épületben, de ebben nem volt szerencsém, úgyhogy indultam a következő cél felé, a Spar maraton fesztivál helyszínére. Metró, 4/6-os villamos, minden jött gyorsan, mindenre felfértem, sehol nem volt fennakadás. Kb. másfél órával a rajtunk előtt értem ki, ami pont jó volt, rengetegen voltak, nem is találtam meg mindent, amit akartam elsőre, úgyhogy csak a legfontosabbakra összpontosítottam. A csomagleadásnál volt egy kis fennakadás, mert gyorsan elfogytak a számok, ezt nem tervezték meg jól, egyébként én elégedett vagyok a szervezéssel. Bemelegítés után irány a rajt helyszíne. Ezen a futamon már voltak rajtzónák, bár nem figyelték túlságosan. Rengetegen voltunk, úgyhogy pár percbe beletelt, mire mindenki megindulhatott. Az eredetihez képest változott az útvonal és a frissítőpont helye, nekem nagyon jó volt, hogy volt rajtam futómellény, aminek a zsebeibe tudtam rakni üdítőt és szőlőcukrot. Másoknak is ajánlom, ahol nem tiltják, ott miért ne, meg edzésnél is jól jön. Ez volt életem második 5 km-es távja, és javultam az első óta, már kevesebbet sétáltam bele, és hamrabb célba is tudtam érni, jó volt a hangulat, volt pacsi, egymásra mosolygás, itt-ott fotósokba is belebotlottunk, lepacsiztunk a DJ-vel, és végül célba értünk. Egy kis séta volt még a befutóérmekig aztán még egy kis séta a befutócsomagokig, utána megrohamoztuk a csomagmegőrzőt, majd indulás haza... Illetve nekem még tenni kellett egy kerülőt előtte, mert nemrég találtam remek, praktikus, színes, összecsukható tárolóládákat, amik pont beférnek a szekrényeimbe, úgyhogy vettem néhányat (csak hogy még több legyen a csomagom), és csináltattam egy tartalék szemüveget, még azért is elmentem, de utána tényleg haza, és most már pihenés. Ha mindent összeszámolok, a versenytávok, a vásárlás, a helyszínekre eljutás... stb., kb. 20 km van a lábaimban csak a mai nap. Elégedett vagyok, és örülök, hogy minden belefért, amit akartam (ismét), és sehol nem volt olyan fennakadás, ami bármit is megakadályozhatott volna.

További blogbejegyzéseim

Jótékony sportolónak lenni jó

Annyi jó cél van, oly sok módon próbálnak különböző emberek, szervezetek segíteni másokon, támogatni egy célt. Mégis az egyik legemberközelibb a sport, amin keresztül úgy tudsz segíteni másoknak, hogy közben személyes példával is hozzájárulsz, és segíthetsz azoknak, akikért vállaltad, de segítesz a másik oldalon állóknak is, megmozgatod őket, követni fogják a példádat, mert látják, hogy honnan indultál, hogy te is küzdöttél és küzdesz, és neked is vannak gyengébb pillanataid, te is sérülsz, te is tévedsz, de tanulsz belőle, talpra állsz, és fejlődsz. Ez motivál másokat is. Mai nappal a ...

Ha valami egyszer beindul…

Tegnap újabb eseményen vettem részt, ezúttal egy 9km-es teljesítménytúrán Budán. Egyedül indultam el, és egy családhoz csatlakoztam, akik szintén erre az eseményre és erre a távra mentek. Remek időnk volt, és nekem is jó volt a gyerekek tempója. Nem akartam túlhajtani magam, meg fotózni is akartam közben. Az egyik kislány hiányolta a túrabotot, de ezt hamarosan megoldották az erdőben talált faágakkal, és próbálgatta, hogyan kell használni. Én vittem a sajátomat, és segítettem neki egy kicsit, a végére egészen belejött. Azt hiszem, mind jól éreztük magunkat, és elég is volt most ...

Az élet nem áll meg

Véget ért egy versenyhétvége, de aki egyszer belekerült a sodrásba, az hamar a bőség zavarában találja magát. Nekem is folytatódnak az edzések, a táncpróbák. Közeledik a fellépés napja, előtte, még aznap délelőtt elmegyek egy teljesítménytúrára, és a Kolonics György emlékfutáson is részt veszek azon a héten, pár nappal korábban. Szóval úgy néz ki, nagyon aktív ez a hónap, ami jó. Jobban alszom, ez is jó. És egy másik hobbimmal is összekötöm a sportot, az utazással. Tetszik, hogy kulturált a közösség ezeken az eseményeken, senki nem marad magára, senkit nem hagyunk bajban, segít, aki ...