Velencei tókerülő 2. július 21.

Tudni akarom, hogy megy-e 35-ig... Nekivágtam egyedül Mátéval. És jó volt, csak.... Hajnalban indultunk, hogy hétkor már futhassak. Meleg is lesz, strandszezon, nagy tömeg. Velencéről indultam Dinnyés felé. A szabadstrandok még tényleg üresek, pár horgász ücsörgött élvezve, hogy végre átmelegednek. Megy. Jól. Gárdony. Élvezem. Meleg van. Máté nyafog. Dinnyés. Kicsit uncsi a táj, de elvagyok a kis zenémmel...futok. 2.gél. Pákozdra fordulok. Még mindíg jó. Máté továbbra is nyafog a bringán. Unja. Előreküldöm, nem vagyok rá kíváncsi. Nem érte vagyok itt, ő van itt értem. Pákozd. Még mindíg jó. Futok. Nem vagyok fáradt. Már nem izzadok. Számtalan bringás jön szembe, vagy a hátam mögül. Integetnek, vigyorognak, mutatják, hogy jó vagyok. Visszaintek, ti is. Emlékhely felé...Még mindíg futok és még mindíg jó. Ránézek az órámra, alakul. Az első vigyor. Jól vagyok. Franc a nyomorult kaptatóba, kitökömraktaeztide?! Fent vagyok. Any@d. De még mindíg jó. Sukoró. Unalmas a táj. De még mindíg jó. Kezdenek fájni a lábujjaim. A körmöm hiába van levágva, a cipő nyomja vissza a körömágyba. Ez nem jó érzés... Velence. 3.gél. Ráfordulok a korzó oldalára. Újabb vigyor. Eleinte csak unalmas két sor bozótos. Majd fák. Végre egy kis árnyék. A gyerek sehol, pedig kéne innom. Majd elmaradnak a fák, megjelennek a házak és a nádason túl meglátom a színes ernyőket. Széles vigyor. Kinyírom a kölköt. Elhagyom a főutat és lefutok a partra a kis hídon át. És jön a hoppá. Minden tele gyerekkel, sétálókkal, bringásokkal, strandolókkal, kutyákkal, kersztbe-kasul az úton rohangálnak.Az órámon 28 km. Kéne még menni. Egy darabig küzdök, kerülgetem őket, de fogy a türelmem. Lehetetlen átmenni közöttük. 29,3 km-nél vége. Megállok, lenyújtok és megyek a tóba, hűteni magam. A lábujjaim fájnak a nyomástól, de semmi más bajom nincs. A térdemet és a derekamat érzem, de ezt csak ki kell tornázni, meg kell nyújtani, le kell masszírozni. Hirtelen felindulásból lehúzok másfél liter folyadékot. Kéket és kólát vegyesen. Lebegek egy kicsit a tóban...majdnem sikerült. Sebaj, majd augusztusban újra :)  

További blogbejegyzéseim

Utolsó nap a BSZM körön

A harmadik nap hibátlan teljesítése után Balatonfüreden sikerült kicsit végre ellazulni, leereszteni, kész a harmadik nap is. Még a séta is jólesett, amíg vacsizni mentem. Kocsis Árpiék éppen akkor indultak futni, kedvesen invitáltak, de vigyorogva passzoltam ? A nap már lebukott a horizont alá, kékre, lilára, rózsaszínre festve az eget és a síma víztükröt. Ott egy kicsit megálltam. A ...

3.nap, csont nélkül

Spuri Balaton Szupermaraton, 3.nap, Badacsony-Balatonfüred, 43,89 km A 2. nap 36 kilométeres, nem tudok ráállni a térdemre-fájdalmai után, ma remekül ment.Reggelre minden elmúlik. Még rajt előtt kaptam egy mondatot: "" Vállaltál valamit, ami nehézségekkel és fájdalommal jár" Köszönöm! ❤ ...a napközbeni telefont is ? Beleséta nélkül ment, megfutottam az emelkedőket is gond nélkül. Tartottam a hetes tempót, nem ...

Spuri Balaton Szupermaraton, 1. nap, Siófok-Fonyód, 48,5 km

Spuri Balaton Szupermaraton, 1. nap ? Siófok-Fonyód, 48,5 km Gyönyörű időnk volt, Zsókával futottunk vidaman, jókedvűen. Ezer ágra sütött a nap, rendesen megkapott minket. A part mentén reggel még fagyos volt kicsit, de a kezdeti hatos kilométerek hamar meleget csináltak. Nagyon jól haladtunk, 35 kilométerig be nem állt a szánk, beszélgettünk mindenről IS ? Nagyon sok ismerőssel energiapacsiztunk, bíztattuk egymást, ezúton is ...