A szív ereje
Ez most egy érzelmes poszt lesz, nehezen találom a szavakat. Keresem, de nem találom, annyira meg vagyok hatódva. Épp két napja írtam, hogy micsoda év lesz ez, többek között azért is mert ismét csatlakoztam az Élménykülönítmény lilapólósai közé. Tegnap élesedett az adománygyűjtő kampányom, amely keretein belül 150,000 forintot szándékoztam összegyűjteni a Bátor Tábor kis lakói számára. Srácok... én most tényleg a könnyeimmel küzdök: alig 15 óra alatt összejött a támogatás összege, most pedig, alig egy nappal az első Facebook megosztást követően már meghaladta a 166,000 forintot! Tényleg nem jutok szóhoz, egyszerűen fantasztikusak vagytok! Egyrészt azt érzem, hogy ilyen barátok, közeli vagy távoli ismerősök mellett mosolyogva fogom futni azt a bizonyos 130 kilométert júliusban. Másrészt pedig... Másrészről megmutattátok, mennyi jóság, mennyi érzelem lakik a szívetekben. Hogy ha jó ügy mellé kell kiállni, mosolyogva csatlakoztok, s mosolyotok azt üzeni, rátok mindig lehet számítani! Srácok... Nem tudom eléggé kifejezni a hálámat, a Bátor Tábor lakóinak nevében is NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM hogy vagytok, hogy kiálltatok!
További blogbejegyzéseim
Lila pólóban, iramfutóként
Ma futottuk le a 37. Wizz Air Budapest Félmaratont, ahol az egyik 2:15-ös iramfutó voltam. És bizony, megint kiérdemelte ez a futás a "legjobb" címkét, minden méterét, minden egyes másodpercét élveztem. Ez az év nem igazán a futásról szólt számomra, lévén hogy gyakorlatilag júliusban kezdtem ismét edzeni. Az egyik dolog ami motivált a visszatérésben, a két őszi iramfutás lehetősége, ezeket mindig is imádtam. Nagyon vártam már ezt a napot, őszintén szólva már hiányzott a versenyek hangulata. Amikor iramfutó vagyok, másokért futok, a futótársaim motiválom, igyekszem segíteni őket, és ez ...
Újra a fedélzeten!
Hosszú kihagyás után újra a fedélzeten! Tavaly az UTT után eléggé megtörtem, kiégtem, nagyon nem esett jól a futás. Valahogy elvergődtem az év végéig, aztán én is elkaptam a COVID-ot, ami elég sokáig éreztette a hatását. Januárban ezek miatt teljesen felhagytam a futással, helyette ismét a görgőzésre, bringára koncentráltam. Lassan találtam vissza a régi kerékvágásba, sokáig nem igazán találtam a helyem. Egészen a nyár derekáig nem is volt semmilyen értékelhető futásom, legfeljebb néhány kocogás, na meg kb. 7000km bringázás. De mégis, egyre jobban kezdett hiányozni a futás. Július ...
Két nap múlva… Showtime!
Két nap van hátra életem legkeményebb versenyéig, az Ultra Tisza-tó 130-ig. Piszkosul kemény lesz, és eléggé tartok tőle. Ezzel együtt, most sokkal felkészültebbnek, eltökéltebbnek érzem magam mint tavaly a BSzM előtt. Még januárban határoztam el hogy nekimegyek, amikor spontán maratont futottam nyúlként. Akkor olyan távolinak tűnt ez a dátum, olyan könnyű volt azt mondani, "ó, addig fel tudok készülni", ...