(Magyar) Szekszárdon élek. A helyi, illetve bajai, paksi uszodában, strandon úszom a hosszokat.
A 2000-es évek elején tanultam meg úszni magamtól, segítség nélkül. Azóta rendszeresen úszok.

Sajnos 2009-körül hosszabb időre felhagytam az úszással, de nagyon rosszul tettem, mert az egészségem többek között ezért is nagyon leromlott.
2011 tavaszán volt olyan orvos, aki azt mondta: ha így megy tovább, nem érem meg a Karácsonyt. Ez a kijelentés szíven ütött engem, és akkor elhatároztam, hogy visszatérek a gyökerekhez, ami nekem már egyszer annyira sokat segített. Újra elkezdtem úszni. Klubunk vezetője, Dr. Rentka László azt mondta: „Csak dacból fog menni!” A kínok kínját éltem át, akkora fájdalmaim voltak, de valahogy legbelül mindig azt éreztem, hogy jó úton járok, és ha lassan is, de javulni fog a helyzet. Napról napra több lett az erőm, közben 55 kilóról 70 körülire sikerült híznom.

Az idei év tavaszán arra gondoltam, hogy újra megpróbálkozok a komolyabb erőpróbákkal. Még erőteljesebben edzettem, hogy minél felkészültebben indulhassak a szenior versenyeken. Részt vettem a szentesi, csongrádi, nyíregyházi szenior versenyen, ahol kisebb-nagyobb sikerekben is volt részem. Amit mindenképpen nyertem, az a hihetetlen jó érzés, amit nem lehet szavakkal leírni, és a sok munkával, könnyel, daccal értem el.

Most pedig az a megtiszteltetés ért, hogy csapatunk vezetőjétől felkérést kaptam: egyesítsük erőinket a Bátor Táboros súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásáért.
Teljesítményemmel szeretném ösztönözni a kedves sporttársakat és az érdeklődőket, hogy támogassák a Bátor Táboros gyerekek érdekében folytatott adománygyűjtésünket.

Kérem, álljon mellém Ön is, fogadja örökbe egy kilométeremet egy-két ezer forint felajánlásával. Önnel együtt messzebb jutunk.