Kedves Támogatóim, leendő A-k! Robert Louis Stevenson, aki a Kincses sziget szerzője és Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetének kitalálója is egy személyben, azt mondta egyszer, hogy nemcsak kenyéren él az ember, hanem legalább annyira előregyártott közhelyeken is. Az én egyik kedvenc közhelyem, hogy jobb adni, mint kapni! Sokat elmélkedtem a benne rejlő gondolat igazságán, de annyira bonyolultnak érzem a problémakört, hogy egészen máig nem tekintem lezártnak a kérdést. Merthogy azzal szerintem mindannyian egyetértünk, hogy adni sokkal nemesebb és tisztább örömet okoz, mint kapni…ám vegyünk egy egyszerű példát és rögtön látni fogjuk, hogy máris milyen komplex lételméleti gyökerű kérdés vékonyka jegére léptünk! Kiindulási tételünk, hogy ha A ad valamit B-nek, akkor A-nak jobb, mint B-nek, azaz jobb adni, mint kapni. Köztudomású tény ugyanakkor, hogy adni akkor jelent igazi örömet ha – példánkban B - , aki kapja, valóban örül annak, amit A ad. Ha tehát B szempontjából vizsgáljuk az esetet, akkor neki, ahhoz, hogy A-nak valóban jó, vagyis „jobb” legyen, meg kell fordítani tételt és úgy kell éreznie, hogy kapni jobb, nem pedig adni. Hiszen ha B magában nem fordítja visszájára az alaptétel igazságát, vagyis nem örül istenigazából, annak, amit kap, akkor ezzel lehetetlenné teszi, hogy A maradéktalanul, tehát „jobban” örüljön. És akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy ki kap és mit kap. Mert az sem mindegy. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglakoztattak az utóbbi időben. A feloldhatatlannak tűnő ellentét kapcsán egyre mélyebben kerített hatalmába Dr. Jekyll és Mr. Hyde, vagyis inkább Dr. Jekyll meghasonlottságához fogható érzés. De akkor jött az Élménykülönítmény. Itt egyszerre adhatok és kaphatok is. Adhatok a Bátor Tábornak és kaphatok Tőletek! Felkérlek tehát Benneteket, hogy teszteljétek képességeiteket és figyeljétek érzelmeiteket az A-szerepkörben. A magam részéről pedig ígérem, hogy igazi B-hez illően teljesítem a tőlem telhetőt: örülni fogok, méghozzá sokkal jobban, mint Ti, A-k!!! Vagy, hogy is van?