Van egy olyan mondás, miszerint "Az élet rövid, de a futástól egy kicsit hosszabbnak tűnik." És másnak. Lényegesen többnek, mint nélküle. Abban hiszek, hogy aki fut, az meg akarja menteni önmagát. Na meg hogy a futó ember egy kicsit önző is. Mert el akar futni a problémái elől. Persze azt nem tudja, hogy ezzel csak további problémákat varr a saját maga nyakába, a még többet, még gyorsabban, na és persze az egyáltalán miért problémáját. A hobbifutásból versenyzés lesz, csábítanak az egyre hosszabb távok, és végül megint egy ismerős kérdés: merre tovább. Ekkor jön a felismerés, hogy egyedül nem megy. És amikor magamért futni már kevés, akkor elkezdek másokért is futni. Hogy segítsek nekik, ők pedig anélkül hogy tudnának róla, segítenek nekem. Mert egyedül nem tudom megmenteni önmagam. A többiek nélkül pedig nem is lenne értelme. Én ezért állok jótékony céllal rajthoz 2018. október 6-7-én a 33. SPAR Budapest Maraton® Fesztiválon, a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként. Adománygyűjtési célom 200.000 Forint. A futás részét rám bízhatod, azt én vállalom. Tőled csak némi támogatást kérek: fogadj örökbe egy kilométert a futásomból! Ugye számíthatok rád?