Kedves Olvasóm! Féderer Györgyi vagyok. Anya, társ, dolgozó nő és szenvedélyes futó. Dunakeszin élek családommal, férjemmel, Csabával és kisfiammal, Ádámmal. 2018. elején kezdtem el futni férjem javaslatára, hiszen ha már sportolni szeretnék valamit, akkor fussak, mivel a lábam úgyis mindig kéznél van. Akkor még nem is sejtettem, hogy a futás révén milyen csodálatos utazás veszi kezdetét az életemben. Az első futólépéseimtől kezdve eddig megtett futóutam számtalan kedves emléket idéz fel bennem. Emlékszem, milyen érzés volt… Tihanyban levendulaillatban, Nagymaroson kürtöskalácsillatban, egy karácsonyfaárus stand mellett fenyőfaillatban futni… a Balaton egyik partján futva gondolatban a másik parton járni… a Dunakeszi reptéren futva a budai hegyek feletti naplemente narancsszíneiben gyönyörködni… futni olyan melegben, hogy már libabőrös vagyok tőle… összefutni egy híres „futóval”, aki kedvesen rám mosolygott, majd erről büszkén mesélni másnap a kolléganőimnek… késő este, jeges esőben egyes-egyedül futni a lakóparkban… egy-egy nehezebb emelkedőn felfutva a számomra oly kedves szempárra gondolni… szakadó esőben, mikor futás közben tetőtől-talpig beterített egy autó, hangosan nevetni csuromvizes magamon… futás közben meghozni életem egyik legjobb futódöntését edzőm, Szabó Ancsúr majd Sipiczki Csaba Péter személyében… futás közben legtöbbször gondolni rengeteget a férjemre és a kisfiamra, hogy nagyon szeretem őket és bárcsak részesei lehetnének az élményeimnek. Amikor valaki megtudja rólam, hogy futó vagyok, szinte kivétel nélkül azt kérdezik tőlem, miért kezdtem el futni. Pedig szerintem nem az a lényeg, miért kezdtem el, hanem hogy miért nem hagytam még abba. Hiszen elkezdeni bárki képes. De kitartóan futni, róni a végeláthatatlan kilométereket, túllendülni izomlázon, futófájdalmakon, fáradtságon, a kitűzött futócélt soha fel nem adni csak kevesen képesek. Úgy vélem, az én eddigi futóteljesítményem mégis eltörpül azon emberek emberfeletti erőfeszítése mellett, akik megálmodták egyszer a Bátor Tábor Alapítványt, illetve az érintett szülők mellett, akik súlyosan beteg gyermekük élményterápiás táboroztatásában részt vesznek. Számukra ez az erőfeszítés nem ér véget egy-egy verseny, táv vagy megálmodott futócél teljesítésével, ők azt soha fel nem adják. Tiszteletem és elismerésem jeléül ezért úgy döntöttem, hogy életem első maratoni távjának kilométereit – melyet 2021. október 10-én, a 36. SPAR Budapest Maraton Fesztivál keretében tervezek teljesíteni – ezen szülőknek ajánlom, és jótékony céllal állok rajthoz a Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként. Téged pedig arra kérlek, fogadj örökbe egy kilométert a futásomból, és bármekkora, Számodra nem megterhelő összeggel támogasd a Bátor Tábor Alapítvány munkáját. Én is ezt fogom tenni. Szívből köszönöm!