"Nem láttam még vadat, mely szánná magát. A madár fagyottan zuhan le az ágról, de sosem gondolt rá, hogy sajnálja magát..." Oscar Wilde Kedves Olvasó! Örülök, hogy ismét itt lehetek. :) Tavaly kezdődött minden, mikor kevés tapasztalattal és kilométerrel a lábamban, úgy döntöttem, hogy önkéntes leszek az Élménykülönítménynél. Az volt az első versenyem, az első félmaratonom egy nagyon hideg márciusi napon. Akkor azt mondtam, hogy ennyit többet nem futok egyszerre, de mégis ezt lett az én távom, és 2013-ban még lefutottam párszor, és egy gyönyörű félmaraton mániás éremmel is gazdagodtam! Imádom ezt a 21,1km-t. :) Azóta sok minden megváltozott. Oktató lettem, alakformáló órákat tartok délutánonként, és segítek ismerősöknek akik futni szeretnének. DE az elhivatottságom a Bátor Tábor felé csak egyre nőtt és nőtt. Próbáltam és próbálom mindenhol elmondani, hogy milyen jó is volt nekem tavaly, hogy az ő színeikben futhattam, hogy segíthettem a daganatos, cukorbeteg és más krónikus betegséggel élő gyerekek élményterápiás táboroztatásában. Idén magamon kívül több ismerőst is beszerveztem hogy fussanak e nemes célért akár egyéniben, akár csapatban! Nyáron mikor meghívást kaptunk MI is a táborba és a gyermekeimnek (akik 3-an vannak) nagyon tetszettek a programok. A nagyobbik fiam sírva jött el, mert annyira élvezte a tábort, és már akkor megkért hogy fussak idén is! Úgyhogy ismét itt vagyok! Rajthoz állok, hogy futássommal segítsek a tábor lakóinak! Kérlek fogadj örökbe 1 km-t a futásomból! Segítségre mindenkinek szüksége van. Nekem is volt/van, hisz vannak jobb és gyengébb napok. De itt vagyok, rajhoz állok, segítek! És Te? Segítsünk együtt, mert az emberi összefogás nagy dolgokat képes véghez vinni! Hisz egy gyermek mosolyától nincs is szebb ezen a földön!!!! :) Erika