Jótékony céllal állok rajthoz a 2019. június 9-i Salomon Ultra-Trail® Hungary versenyen a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként. Adománygyűjtési célom 150.000 Forint. Érdekes a történetem. 2015.03.09. a második születésnapom. Két hét mélyaltatás után az ápolók nem tudtak talpra állítani az intenzíven. Csupán a hideg orvosi fémre, a műszerek tompa hangjaira, meleg érintésekre, elmosódott arcokra, döbbent hangfoszlányokra emlékszem. Az orvos közölte édesanyámmal, nem kizárt, hogy így maradok. Amit akkor édesanyám szemében láttam, nem kívánom senkinek... Nem szeretek erről beszélni, legyen annyi elég, most már csak előre tekintek, sosem hátra! 2015 júniusában kezdtem el futkosni egy új élet reményében, amit aztán meg is kaptam. Első futásom az első lámpaoszlopig (200 méterig) tartott. Kifulladtam. Nem értettem, hogy képesek az emberek negyed, fél vagy akár órákat egyfolytában futni. Aztán kitapasztaltam hosszú hónapok alatt, mi a jó nekem. Fél évig napi szinten csak 3-4 km-eket futottam. Aztán beléptem egy futócsoportba. Ott láttam, hogy "Jééé! Hát lehet 10 meg 21 km-t is futni!" Ezzel elszabadult a pokol. A "lejtőn" nem volt megállás. Jöttek az egyre nagyobb távok, kihívások. Azóta túl vagyok már pár ultra távon. Csak a számomra fontosabbakat említeném: több 6 órás verseny, Korinthosz 80, UB párban (115 km), 2018 BSzM egyéniben (196 km- 4 nap alatt), két Piros85, egy Vérkör (77 km), egy nagy Szénás-kör (75 km), Vadlán Ultra Terep (életem első és egyben leghosszabb megtett távja terepen: 110 km, 16:57). Ultra távú versenyt nem adtam még fel. A múltamból adódóan jól tűröm a fájdalmat, a megpróbáltatásokat. Ha csak a feladás kis szikrája is megmutatkozik a verseny során, eszembe jut édesanyám és az orvos szavai három és fél évvel ezelőtt. Nem tudom feladni, nem tehetem. Főként terepen futok. Azért néha becsusszan egy pár aszfaltos verseny, de azokat nem igazán komálom. Az otthonom az erdő, a természet. Ott érzem magam elememben. Az aszfalt számomra egyhangú, unalmas. Már a Vadlán alkalmával megfogalmazódott bennem a gondolat egy jótékony célú futást illetően. Felfelé haladtam egy technikás, meredek emelkedőn. Rengeteg kisgyerekkel találkoztam, akik túráztak. Mikor az egyikük észrevett, elkiáltotta magát: Futó! Mindegyikük félreállt az útból, és tapsoltak, hajráztak, bíztattak. Azt a versenyt fel akartam adni. Aztán ez adta meg a befejezéshez a végső löketet. A gyerekeknek nem okozhattam csalódást, hogy nem fejezem be. Jövő évi főversenyem (második százasom) a Salomon Ultra Trail Hungary, ami a Pilis- és a Visegrádi-hegység erdőiben, 112 km hosszan vezet végig, 4200 m pozitív szintemelkedéssel. Minderre 20 órám lesz. Majdnem egy egész nap. Sok minden belefér. A feladás nem opció. Mindezt azért is teszem, hogy segítsek a beteg gyerekeknek, a Bátor Tábor lakóinak. Kis adomány nincs. Kérlek, amennyiben teheted, támogasd a futásom, akár egy sajtburger menü árával. :) Köszönöm!