Sziasztok! Immár BÁTRAN vállalkozom a nagy kihívásra, hiszen túl vagyok életem első félmaratonján, és elmondhatom, hogy előtte sokkal jobban féltem tőle, mint amilyennek végül átéltem. Nagyon jó érzés volt leküzdeni mosolyogva a kilométereket, és kijelentem, ezentúl szeretném még nagyon sok éven keresztül, nagyon sokszor lefutni ezt a távot!!! Higgyétek el, az akadályokat itt bent a fejben kell leküzdeni!!! Nem utolsó sorban szeretném megjegyezni, hogy a Bátor Tábort évek óta támogatom lehetőségeimhez képest, mivel a kislányom évekkel ezelőtt egy autoimmun betegségben szenvedett. Ekkor ismertem meg a gyerekkórház (esetünkben a Tűzoltó utcai gyermekklinika) légkörét és a kis betegek mindennapjait, illetve azt, hogy a szakorvosok zseniális munkája mellett mennyire fontos a gyerekek lelki harmóniája is, a kikapcsolódás, az öröm. Köszönet a kezelőorvosunk szakértelmének, és a kislányom fizikai és lelki erejének, a betegséget pár hónap alatt sikerült leküzdenünk, de elhatároztam, hogy a többi kis betegen ezek után is, ha csak lehetőségem lesz segítek! Csatlakozzatok hozzám "virtuálisan" kilométerekben, és ezáltal minden egyes futólépésemmel örömet fogtok csalni egy kis beteg arcára, ezzel segítve őt a gyógyulás bátorságpróbájában!!!