Május utolsó vasárnapja van ma, gyermeknap. Napok óta gondolkodom,hogy szeretnék írni ide pár sort, rólunk, a gondolataimat, érzéseimet, azokat a dolgokat, amik velünk történtek az elmúlt hetekben. Bennem már hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott, hogy szeretnék segíteni a Bátor Tábornak, hallottam az Élménykülönítményről is, de akkor még valószínűleg nem érkezett el az ideje. Panna sokat mesélt a Bátor Táborról és arról, hogy milyen jó ott, mennyire leírhatatlanul fantasztikus élmény. Anett az egyik legjobb barátnőm. Sok küzdelmes időszakon vannak túl ők ketten, Panna idén harmadszor mehet a táborba. Amikor még csak beszélgettünk Terivel arról, hogy szeretnénk belevágni és csatlakozunk az Élménykülönítményhez, csak sejtettük, hogy ez számunkra mekkora élmény lesz és milyen sok tapasztalás. Valami láthatatlan erő vett körül bennünket és segített az első perctől. Köszönettel tartozunk Lutz Évának, aki nagyon sokat segített az indulásnál és azóta is. Köszönet mindenkinek, aki kicsit is részese lett velünk együtt a küldetésünknek. Szerettük volna, ha minél többen megismerik a tervünket és mellénk állnak. És álltak. Ismerősök révén kerestük meg a helyi tévét és rögtön igent mondtak és készült velünk egy majdnem húsz perces riport, köszönet ezért itt is Katits Bernadettnek. Hálával tartozunk Czinczár-Tasi Tímeának, aki a Pécsma-n adott hírt rólunk és a támogatásáért, buzdításáért, ami nagyon sokat jelent nekünk. A Rádió 1-ben is beszélgethettünk és tegnap megjelent rólunk egy cikk az Új Dunántúli Naplóban, képünk alatt azzal a szöveggel, hogy "Barátság lett a futásból". Igen. Nekem tavaly tavasszal komoly magánéleti válságom kezdődött és a futás volt az, ami segített abban, hogy lelkileg rendben legyek. Terivel a barátságunk is akkor kezdődött. Közhelyes, de tényleg nincsenek véletlenek. Hálás vagyok azért, hogy őt megismerhettem. És most van már egy közös célunk is.Természetesen szeretném/szeretnénk megköszönni nemcsak a helyi média képviselőinek, hogy mellénk álltak, de a sok támogatónknak akik névvel vagy név nélkül adománnyal támogattak/támogatnak minket abban, hogy összejöjjön a vállalt célunk. És nemcsak adománnyal, hanem biztató szóval, megerősítő üzenettel, ami nagyon sokat jelent nekünk. Van még egy hetünk, hogy a kitűzött célunkhoz közelebb érjünk és az előttünk álló napokban is  minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt a célt elérjük. Pár sorban lehetetlen leírni azt, amit az elmúlt hetekben éreztünk. Örülünk és hálásak vagyunk, hogy az Élménykülönítményhez tartozhatunk. Hajrá minden jótékony sportolónak! <3