Háború és béke

A képen látható felirat tök igaz! : -))) Túl vagyok az első maratoni felkészülési hetemen. Ma pihenőnapom van. Hála Istennek! Bevallom őszintén, kicsit nehezen vette a szervezetem, hogy a heti 3-4 edzést felváltotta az 5 edzés. Igaz, hogy csupán egy edzéssel emelkedett a futással töltött napok száma, de kapásból a hét elején egymást követő három napon kellett futnom, amit szerdán már jelzett a lábam, "anyukám, nem leszünk jóban"! A másik nehézség fejben történt: amíg a három-négy edzéses heteim teltek, sose volt bennem a "kell" érzése. Most viszont minden futásom előtt azon remegtem, Úristen, mennem kell, nincs kihagyás, nem halaszthatok.Ez egy kicsit bénított tegnap estig amikor is lefutottam az erre a hétre előirányzottak utolsó felvonását is! Akkor egy kicsit megkönnyebbültem, hogy sikerült lefutnom azt, ami elő volt írva. Ezt a "kötelező olvasmány" érzést rendbe kell tennem a fejemben a hátra lévő időszakra, mert futás közben is zavart, rányomta a bélyegét a teljesítményemre. Izgultam, görcsöltem, feszült voltam tőle, hogy "meg KELL lennie". Szeretném a következő 21 hetet "nyugiban" futni, csak arra figyelni és érezni, hogy képes vagyok rá. Nem azon aggódni, nem fog beleférni a napomba a futás. Pénteken kaptam egy motivációs filmet a Spar Maraton csapattól. Eléggé megkönnyeztem! Atya ég! Végig a felkészülés alatt ilyen szentimentális leszek?! : -))) Egy csomó érzelem van benne. Szerintem. Mind szurkolónak, mind futónak érdemes megnézni. Tegnap befejeztem az egyetemen a második félévemet szorgalmi időszak tekintetében. Jönnek a vizsgák, a beadandók. A vonaton hazafelé befejeztem Toljsztoj Háború és békéjének első kötetét is. Azon gondolkoztam közben, mennyire igaz ez a cím most rám: háború van belül, hogy lesze-e elég időm lefutni az aznapi restanciám, és béke volt, hogy már az előző négy napon túl vagyok, biztos ez az ötödik nap is menni fog. Minden kilométeren háború van bennem az agyammal, a gondolataimmal, az erőmmel, az olykor nem létezővel. Aztán minden futás után jön a béke, hogy lefutottam, legyőztem a hangokat, hogy "állj meg, úgyse bírod". Még ott a vonaton elkezdtem a szülinapomra kapott, Lubics Szilvia - Másfél nap az élet című könyvét olvasni. A többszörös Spartathlon győztes ultrafutó a Spartathlonról, az addig vezető útjáról, magánéletéről ír a könyvben. Ahogy olvastam az első oldalakat, többször is könnyes lett a szememem. Olyan furcsa, hogy itt ez a végtelen tapasztalattal bíró nő, felfoghatatlan teljesítmények birtokosa, és a rajt előtti pillanataiban ugyanúgy érez, mint én, egyszerű földi halandó. Egy nagyon fontos dolgot is leírt, amit én 2015-ig, addig a bizonyos kudarcal végződő félmaratonomig nem tudtam: hiába teljesítetted az adott távot már máskor is, sosem állhatsz úgy a rajthoz, hogy 100%, hogy teljesíted távot. Nem tudhatod, az adott nap, az adott kilométerek milyen meglepetéseket tartogatnak számodra. Több ismerősöm, barátom futott a hétvégi UltraBalatonon. Kicsit irígykedve és csalódottan követtem őket a Facebookon, mindamellett, hogy nagyon drukkoltam nekik. Mi is próbáltunk csapatot összehozni erre a versenyre, de nem jött össze. Lehet, nem véletlen. Fent már korábban tudtak valamit. : -) Amellett hogy tudom, idén nem szabad túlfeszítenem a húrt, jövőre remélem, én is ott állok majd az Ultrabalaton valamelyik váltópontjánál. De haladjunk csak szép sorban: június 10. K&H félmaraton, szeptember 9., 33. Wizz Air félmaraton. És ha Isten is úgy akarja, október 7., 33. Spar Budapest Maraton. De addig még 21 hét háború és béke! Kérlek, szoríts értem tovább és támogass! :-)))  

More blog posts

Kunzit, a sárkány

  Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány. Aki ismerte, szerette, de Ő valahogy mégsem bízott saját magában, a képességeiben, sosem volt elégedett önmagával. Sokat mosolygott, nevetett, de mosolya mögött saját maga számára is olykor megmagyarázhatatlan rossz érzések lapultak. Egy napon aztán vándorlásai során hallotta, él, nem is olyan messze egy sárkány, akit Kunzitnak hívnak, és csak ...

Fél elem

Szeretem a nyelvi játékokat. A fenti címet egy műsor kapcsán hallottam. Azonnal megtetszett, és elkezdtem magamban ízekre szedni. Félelem! Mit is jelent nekem ez a szó? Mitől félek én tulajdonképpen? Ha félelmem van, akkor tulajdonképpen fél elemmel működöm: egyik felem a pozitív, másik a negatív töltet. Furcsa módon a futás jutott azonnal eszembe erről a szóról, illetve szójátékról. A szeptemberi Wizz Air futás óta nem igazán futottam. Inkább csak nagyon kis, rövid távokat tettem, olyan szinten tartás végett, illetve segítettem futni más valakinek, vagy talán lehet, egy életre elvettem ...

Választások! Választ ások!

Szoktam mondani, minden okkal történik. Az elmúlt időszakban rengeteg féltést, aggódást kaptam, ami a „futókarrieremnek” – már ha annak nevezhető a futkározásom – volt köszönhető. Ugyebár a nyáron egészségügyi okok miatt elúszott az idei maratonom. Akkor írtam is egy bejegyzést, miszerint most sajnos újra kell gombolnom dolgokat, mivel az egészségem fontosabb, mint bármilyen verseny. Ezt sokan úgy értelmezték, befejezem a futást. De megnyugtatok mindenkit – vagy sokakat felbosszantok: nem, szó sincs arról, hogy befejezem a futást. Csak bizonyos vizsgálatokat meg kell csináltassak, de a ...