Nyugdíj

Egy héten belül két futócipőm is nyugdíjba vonult, idén már a harmadik pár. Egy bizonyos idő és megtett távolság után már kevésbé csillapít és cserére szorul. Egyszerre több dorkó van nálam forgásban, mert hagyom pihenni egy hosszabb edzés után. Olyan ez, mint hogy az autók téli és nyári abroncsát is érdemes cserélni. Statisztikát vezetek a megtett kilométerekről, úgyhogy pontosan tudom, melyik lábbeliben hány kilométer van. Sokféle márkát kipróbáltam már, a legutóbbi hat cipőm ugyanannak a gyártónak ugyanaz a típusa, csak újabb évjárat. Egyébként ezeken a cipőkön egy autógumi gyártó fejlesztette a talpat, valószínűleg azért is bír többet. (vagy ez csak marketing?:) Lehet, hogy ki kéne próbálnom valami újat? :) Gondolkodtam már azon, hogy beruházok egy félverseny cipőbe, hátha hoz néhány másodpercet, de aztán az árcédula mindig meggyőz afelől, hogy nem kell kísérletezgetni :) Azt a bakancsot ugyanis csak versenyen hordhatnám, mert a könnyű súlynak és speciális kialakításnak ára van, kevésbé csillapít, tehát edzésre nem való. Ami hasznos lenne még, az egy terepcipő. Nemcsak azért, hogy jobban tapadjon, amikor nem aszfalton megyek, hanem esőben és hóban is sokat segítene, szárazon tartaná a lábfejet. De nem is ez a lényeg, hanem egy jó kezdeményezés: ismét  jótékonysági használt futócipő és sportruha gyűjtés lesz Budapesten. Ez arról szól, hogy a "nyugdíjba vonult" futócipőket a rajtban hagyott ruhákkal együtt (kesztyű, póló, széldzseki) összegyűjtik és adományként átadják a Magyar Vöröskeresztnek, akik eljuttatják a rászorulóknak. Természetesen kimosva én is összekészítettem egy csomagot a jövő heti maratonra.

More blog posts

Összegzés

...projekt zárás után szokás írni összegzést, ezért én is megteszem :) Azért nem zárszót írok, mert reményeim szerint lesz még folytatása az "élménykülönítményes kalandomnak" :) A futásról: már mindent - ami lényeges -, leírtam korábban :) Az adománygyűjtésről: bátorság kellett hozzá, hogy ismerőseimtől kérni merjek. Mert hogy jövök én ahhoz, hogy bárki zsebében turkáljak. Próbáltam olyan embereknek címezni a kérésemet, akiknek talán nincsenek napi megélhetési gondjaik, de persze én csak a felszínt látom, nem tudhattam kinél izzik fel a szikra. Bár sokszor "csak" luxusproblémáink ...

Maraton, egy kicsit másképp…

Kis késéssel, de írok pár sort a versenyről, eddig hagytam érni és leülepedni az élményeimet. Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor ez volt a 90. versenyem és a 8. maratonom, az eredményem 3:25:51. Nem sokat mond ez egy laikus számára, puszta számok ezek, pedig ennél több van mögötte. Több év edzésmunkája, öröme, izzadsága, lemondása, korán kelése. Ezt mind-mind beletesszük a láthatatlan batyunkba. Mert a maraton csak a jéghegy csúcsa, addig azért rögös az út. Ahhoz, hogy elérd a csúcsot, meg kell másznod a hegyet, másképp nem megy :) Egyszerű a képlet, annyit kapok vissza batyumból ...

Hajrá Bátor Apa!

...ma reggel ezt a rajzot találtam a futócipőmön :) Úgyhogy nincs is más hátra, mint előre, futás a bátrakért! ;)