(Magyar) Egy éve kezdtem el rendszeresen futni, mivel célul tűztem ki magam elé egy félmaraton lefutását. Az első versenyem ezen a távon a tavaly szeptemberi Nike félmaraton volt. Az első 15 km vígan ment, aztán kezdtem lassulni, fáradni, csüggedni. Ekkor jó pár egyforma pólóba öltözött szurkoló biztatni kezdett, dicsérte a teljesítményemet és ezzel akkora erőt adtak, hogy sikerült teljesítenem a 21 km-t.

Hazaérve utánanéztem, hogy mi is ez a Bátor Tábor, ami a trikójukra volt írva. Itt lettem figyelmes az Élménykülönítmény kezdeményezésre.

Mivel párom cukorbeteg, nap mint nap látom, milyen önfegyelemre, kitartásra és kompromisszumra van szüksége ahhoz, hogy ne lépje túl a szénhidrátadagját, hogy pontosan beadja az inzulinokat és ne csábuljon el egy-egy sütemény láttán. El sem tudom képzelni, hogy dolgozza fel ezt az életre szóló feladatot egy kisgyerek és a családja.

Szerencsére a Bátor Táborban ezek a kis lurkók is megfeledkezhetnek a betegségükről néhány napig, hiszen életre szóló élményekkel várják őket a szervezők. És nem csak őket, hanem más, tartós betegségben szenvedőket is kiszakítanak a hétköznapokból, erőt és vidámságot adva nekik.

Eddig cél nélkül futottam, a magam örömére, most viszont szeretném felhívni a figyelmet a cukorbetegségre, amely egyre gyorsabban terjed és sajnos a gyerekek körében is.

Ha egyetértesz a céljaimmal, fogadd örökbe egy-egy km-et, támogatva ezzel engem és a gyerekeket is!

Mert minden gyereknek jár a boldog gyermekkor...