Az önkéntesség életem meghatározó része. Gyerekkorom óta motivált, hogy önzetlenül csináljak valamit, amivel mosolyt csalhatok mások arcára, amivel látom, hogy segítek, így már 13 évesen csatlakoztam egy gyerekekkel foglalkozó Egyesülethez. A Bátor Táborban először 2008-ban jártam, és szerencsésnek mondhatom magam, hisz ez mára a mindennapjaim része lett. Az alapítványnál mindennap azon dolgozunk, hogy beteg gyerekek hétköznapjait varázsoljuk jobbá. A munkán kívül vágytam valami újdonságra, egy új kihívásra, amit másokért vállalhatok, ami nem tartozik a munkakörömbe, de mégis szorosan kapcsolódik ahhoz, amiért hiszem, hogy érdemes annyit tenni, amennyit csak lehet! A futással most másképp is segíthetek, hogy ez a csoda minél tovább tartson! Ezelőtt soha nem futottam, úgy éreztem hiányzott nekem belőle valami. Nem értettem a futás lényegét, talán régen nem is szerettem. Most nehezen tudom elképzelni, hogy nem húzok futócipőt. Értelme és célja lett, amiért menni kell, és amiért érdemes hajnalban kelni, melegben edzeni, társakat toborozni, és csapatban indulni egy maratonon! :) Nagyon sokat tanultam a táborozó gyerekektől, az őket segítő önkéntesektől. Rengeteg élmény, emlék és táborban töltött nap, ami segít a felkészülés és remélem később majd a verseny alatt is! Ennek a csodának most te is könnyedén részese lehetsz! A futásunkat támogatva a Bátor Tábor lakóit támogatod, hogy a gyerekházak turnusról turnusra megteljenek élettel, önfeledt nevetéssel, és jókedvvel. Tegyél azért, hogy a Bátor Tábor minél több gyermekhez eljusson!