Egy újlipótvárosi kávézóban dolgozom, ahol mindig sok a gyerek. Szaladgálnak, hangoskodnak, összemaszatolják magukat, néha hisztiznek is, ha nagyon szeretnének valamit. Én mégis szeretem nézni őket, mert saját tapasztalatból tudom, hogy az a legborzasztóbb, amikor egy gyerek már nem kér semmit, nem hisztizik semmiért, mert megszokta, hogy ez neki úgysem lesz, ő ezt úgysem tudja megcsinálni, mert ő beteg, és annak örül, hogy van olyan nap, amikor alig fáj, vagy egy kicsit haza lehet menni…

A Bátor Tábor azért fontos, mert ott ezek a kicsik újra igazi gyerekek lehetnek gyerekeknek való gondokkal szembesülve. El kell dönteniük, hogy fel mernek-e ülni a lóra, vagy hogy elég bátrak-e, hogy mindenki előtt énekeljenek.

Ezért fontos, hogy segítsünk Nekik, akár azzal, hogy futunk 10 km-t, akár azzal, hogy lehetőségeinkhez mérten támogatjuk őket pár ezer forinttal. Köszönjük!