Reggel 5:30! Rezeg a telefonom. Uhh...kelni kell. Még 10 perc. Áh, már mindegy, felébredtem. Visszaaludnom nehezebb lenne már, mint elundulni futni. Nem szeretem a reggeli edzéseket, olyan a mozgásom ilyenkor, mint a Bádog Emberé. Most azonban muszáj menni, ma nem lesz rá máskor időm. Még mindenki alszik. Csend van. A liftben álmos arcú szomszéd ácsorog, sétálni viszi kutyáját. Néz rám kérdőn, megőrültem-e, ilyen korán futni menni. De aztán elismeri, most legalàbb még ideális az idő, nincs ezer fok, pára, stb. Az utcán szinte alig lézengenek. Telefonon futó alkalmazás, zene indít, a lábaimmal együtt. Egész könnyen megy. Nincs Bsdog Ember érzés. Fura. Újpesti Összekötőhídig kis túlzással suhanok. Nem nézem az időt, mert az mindig frusztál. Ha lassú vagyok azért, ha meg megvan az előírt tempó, elizgulom, görcsösen akarom, hogy megtartsam a szintet. Már a külső Váci úton futok, 7,4 km. Na, mègegyszer ennyi van hátra. De még mindig könnyen megy, meglesz ez. Gyerekkori emlékeim törnek rám. A Megyeri útra fordulva várom a tegnapi UTE-Debrecen meccs utáni dzsuvát, de nincs. Helyette találkozom egy lánnyal, akivel még a Tungsramban kosaraztam együtt. Nem ismer meg, bár nagyon néz. Tudom, hogy ott lakik a Megyeri sarkán. Még fiatalok voltunk, akkor mutatta. Elfutok mellette, visszanézek, bemegy abba a házba. Akkor tényleg ő az! ? Szusza Ferenc Stadionhoz érve hallom, hogy slaggal takarítják a tegnapi maradékokat a kerítésen belül. Azért az utcára is ráfér majd egy "rendrakás". A Stadiont elhagyva a lábaimra ólom súly került. Hahó! Nem csak idáig jöttünk, haza is kell futnunk. A Régi Fóti út emelkedője nem túl baráti látvány, de meglepően könnyen felkaptatok rá. Irány Káposztás, majd Rákospalota. Anyuék felé közeledve tudom, már nincs sok hátra. Végül 15,02-öt elérem a Szenmihályi út Rákos út kereszteződésénél. Örömömet az sem csorbítja, hogy a betervezett tempóból kicsit kicsúsztam. A benzinkútra betérek, hogy a menet közben kifogyott kulacsomat újratöltsem. A kúton a mosdó nem használható. Így a kutas hölgyet kérem, frissítsen rajtam, szánjon meg egy kis csapvìzzel. Mosolyog, látszik az arcán, komplett hülyének néz. Minden futás végén van "jutalom falat". Most az, hogy innen már hazabuszozom. A buszmegállóban nyújtok. Egy sportos öltözetű hölgy hosszasan nézi. Arca fűrkészőn azt vizslatja, jól vagyok-e. Te jó ég! Ilyen rosszul festek? Pedig minden rendben. Tényleg! Csak az izzadsàgom ömlik az arcomba. Amúgy magyon mosolygok. 15 km már a lábamban egész könnyen. És végre fejben is ott tudtam lenni. Megjön a busz. A légkonditól olyan hideg van, hogy elfelejtek még izzadni is. Mikor leszállok a buszról, már szabályosan fázom. De jó lesz otthon a zuhany alatt. És tényleg jó! Boldogsàg van! Kezdőthet a nap!