Épp Agárdon nyaralunk! Minden évben egy hetet itt töltünk. Már a negyedik évem, amikor futok is a nyaralás alatt. Eddig azonban sosem vettem ilyen komolyan a felkészülést. Azt hiszem, ehhez nagyban hozzájárul célom elérése, de még inkább motívál a gondosan megtervezett edzésprogram. Nem akarom elkiabálni, de nagyon büszke vagyok rá, hogy eddig egyetlen edzésnap sem maradt ki, a kiírt adagot mindig teljesítettem. Pedig voltak necces napok, amikor azt gondoltam, nem tudom, hogy fogom tudni megcsinálni az aznapra előírtakat, hiszen előtte nehezebb napom, vagy nagyobb "terhelésem" volt. De érdekes módon, nemcsak megoldottam a dolgokat, hanem mindig azokon a napokon, amelyeket nehezebbnek gondoltam, volt jobb a teljesítményem. Például a bátyám esküvője után, ahol szinte végig táncoltam a bulit, azt gondoltam, nem fogok tundi lefutni nemhogy 10, de még 2 kilométert sem. És jobb lett az időm, mint az előtte lévő napokban, hetekben. Vagy tegnap körbetekertem a Velencei tavat Balázs fiammal. Közel 32 km-t tekertünk hegynek fel, völgynek le. Kicsivel több, mint két óra alatt tettük meg és gondoltam, ma nehezen fog lemenni a 18 futva. De nem! Sőt! Kikapcsolt! Voltak időszakok, amikor teljesen ki tudtam kapcsolni fejben, a gondolataim sokfelé jártak. Azt vettem észre, egyre könnyebben mennek a hosszabb távok. Szerencsére ma ideális futó idő is segítette munkámat. Nagyon örültem, hogy könnyen lement a 18. Az Infinity 2008 dal pedig azt hiszem, végképp összeforr majd számomra a Dinnyést Pákozddal összekötő úszakasszal. Egy kicsit szemerkélt az eső a napraforgó tábla melletti szakaszon, és egy teremtett lélek nem jött arrafelé. Én az út közepén élveztem, hogy élek, és boldog voltam, hogy épp egy ilyen szupi dalra egy gyönyörű helyen taposom az aszfaltot. Igazi emlék. Valóban infinity, azaz határtalan béke volt rajta ott a végtelenségben. Közben befutott a 7. felajánlás. Gulyás Zoli barátunk "vásárolt" kilométert. Ezúton is köszönöm neki!!! Éppen ma 14 éves a fia, Andris, akinek virtuális futást rendeztek. 14 km-t kellett futnia annak, aki jelentkezett. Én is jelentkeztem, de előre jeleztem, hogy kicsivel többet "teszek" a fiatalemberért. :-) Jövő szombaton Skanzenben leszek futóversenyen. Vali barátunk helyett futok 14 km-t, mert Ő maga a nevezés után eltörte a lábát. Szegény, pont félmaratonra kszült volna fel. Én is kificamítottam ma elég erőteljesen a bokámat lépcsőről lefelé jövet. Azon izgultam, nehogy a szalagjaim feladják a küzdelmeket. Szerencsére nem lett nagyobb baj. Viszont egy ideig csak ültem a lépcsőn és szuszogtam. Eszembe jutott egyből Vali és Dóri, a főnököm és barátnőm, aki első maratonja előtt leforrázta a lábát és a mentőautóban is csak azért zokogott, hogy Ő maratont akar futni. A történet persze happy end-del végződött, Dóri hősiesen, sérülten is, de lefutotta a távot. Ma felvettem a kapcsolatot a sportmasszőrrel, akit még bátyám hónapokkal ezelőtt ajánlott nekem. Az esküvőn találkoztam vele személyesen is, így nem arc nélkül kellett odaállítanom, hogy "helló, maratonra készülök, amúgy fáj a lábam, és nem is eszek mindig megfelelő kajákat".  Mert Peti nemcsak gyógymasszőr, de remek táplálkozási szakértő hírében is áll. Na, velem lesz munkája bőven. :-) Még 13. hét és.... Infinity!!!