Már csak öt nap :) Eljött a visszaszámolás ideje. Múlt vasárnap az utolsó közepesen hosszú futás. Tegnap még egy utolsó nagy adomány a gyűjtésünkhöz (a német testvériskolánkban dolgozó nagyszerű kollégáktól - köszönjük!), ma az utolsó jógaóra, ami nagyon-nagyon jólesett és jót tett. Holnap az utolsó "hegyi" futás. Pénteken rajtszámátvétel. Szombaton egy nagyon laza 5 km. És többek tanácsára legalább minden másnap SMR-hengerezés. :) Közben az iskolai váltókhoz "póttagok" szervezése és folyamatosan egymás lelkesítése! Időközben múlt pénteken az is kiderült, hogy az őszi szünetben megint mehetek cimbinek, ezúttal családi turnusba, melyet nagyon várok, és ahol megint minden este együtt énekeljük majd a Bátor Dal-t: https://www.youtube.com/watch?v=oHI5bGB2PWc Még egyszer nagyon köszönjük a támogatásokat!
Különleges volt ez a maraton is, hálás vagyok érte:) Szombaton nagyon náthás voltam, alig kaptam levegőt, kimerített a betegség. kérdésessé vált az indulás. Természetesen minden házi praktikát bevetettem, de így sem sokat javultam estig. A reggeli ébredéstől tettem függővé, hogy futok-e. A beállított ébresztő előtt egy perccel szuper közérzettel ébredtem (- ez volt az első csoda), így nekivágtam. Ez egy nehéz maraton volt. Számomra ez nagyon meleg idő volt és bizonyára edzhettem volna többet az elmúlt hónapokban. Mindennel együtt rengeteg élmény ért, sok gondolat felmerült, ...
Hát azért az elhatározás (a Bátor Táborban cimbiként) könnyebb volt, mint a felkészülés úján az egyes lépések:) Tudom, hogy fontos már maga a felkészülés is, meg a maraton is az lesz, de azért fizikailag nagyon nem könnyű. Régebben is olyan típus voltam, hogy ha egy kicsit is visszavettem az edzésből, akkor igen nehéz volt "újrakezdeni", most meg pláne. Szóval a futások többsége elég nehéz, érzem, hogy a testem próbál "tiltakozni", de azért haladok hétről-hétre szépen fokozatosan. Ma megint futottam egy hosszút, kb. 23 km-t (augusztus közepe felé ennél már előrébb szoktam tartani, ...
Vééégre megtapasztalhattam én is a csodát, amelyre évek óta gyűjtünk! A Bátor Tábor 2019. évi III. (nemzetközi) turnusában voltam „házi cimbi” (a gyerekekkel reggeltől estig lévő önkéntes) és túlzás nélkül mondhatom, hogy ez az időszak életem egyik legmeghatározóbb, legélménydúsabb és legszebb hete volt, melyről igen nehéz írni, de azért megpróbálom J A szakmai és emberi háttér profizmusa kezdettől lenyűgözött: tavasszal már volt egy két és fél napos felkészítés, amely felülmúlta az elmúlt 25 év (pedagógus) továbbképzéseit. A turnus elején, a gyerekek érkezése előtt ismét volt egy ...