Az elmúlt héten végre sikerült átlendülnöm a visszaszokás kezdeti kínlódásából a futás öröméhez. Igaz, hogy baromi csiga volt a tempókat futottam, de a célom nem is a rekordok döntögetése volt, hanem annak újbóli megtapasztalása, hogy a jól megválasztott "sebesség" mellett képes vagyok másfél kilométernél hosszabb távra :D Az már csak plusz bónusz volt, hogy végre újra élveztem is a dolgot :) Szerdán 5 km jött egyben össze <3 Óriási lendületet adott ez a futás, így péntek reggel ovi után ismét irányba állt a futóbabakocsis különítményünk és két kilométernyi utcai kocogás után a Bikásban kötöttünk ki. Már épp az utolsó(nak szánt) kört koptattam, amikor ismerős arc köszönt ránk a parkolóból kerületi babakocsis nagykövetünk személyében :) A társaság ereje ismét beigazolódott, hiszen csacsogás közben észrevétlenül mentünk még két plusz kört, ezzel átlépve a lélektani 5 km-es határomat is ;) :) És akkor a ma délelőttről... A közelgő női gálára készülve, ezúttal úgy osztottam a futást, hogy először egy lazább 2,5 km-t futottunk, aztán kis séta utána nekiveselkedtünk egy 5 km-es távnak is. Utóbbit sem toltam túl, most a célom csak annyi volt, hogy a szintidőt fussam, pláne, hogy ismét babakocsival róttam a köröket :) Reménykedem benne, hogy ennek köszönhetően "meztelenül" hozni fogom majd az év elején megszokott tempómat :) Meglátjuk...