Asante Sana!
Nem tudom hogyan lehet belesűríteni pár mondatba mindazt, amit Kenyában kaptam. Igazából nem is lehet, sokkal inkább megtapasztalni, átélni, megélni. (De azért megpróbálom…🤷🏻♂️) Közel 3 hónap itt töltött idő után úgy érzem, Kenyában megtaláltam a második otthonom. Sőt, ezzel együtt számtalan olyan dolgot is, amit otthon, Magyarországon - akármennyire is kerestem - nem találtam. Nem mondom, hogy mindig tökéletesen sikerült a jelenben lenni, de azt igen, hogy itt minden egyes nap történt valami. “Valami”, aminek van jelentősége. Ez lehet egy összenézés, egy ismeretlen mosoly, egy ...
Edzőtábor Kenyában, Itenben
“How are you my friend?” Még le sem szálltam a repülőgépről és egy “ismeretlen” ezzel szólított meg, fülig érő mosollyal az új év első napján. És ez nem udvariaskodás volt, tényleg érdekelte a válasz. Hogy vagyunk belül? De úgy tényleg. Merünk és tudunk rá válaszolni? Kenya egy végtelenül egyszerű hely. Van egy aurája, amibe ha belép az ember, valahogy, valami szükségszerűen megváltozik. Kenya és az itt élő emberek mindig emlékeztetnek arra, hogy ne komplikáljam túl a dolgokat, maradjak egyszerű de közben derűs is, és hogy becsüljem meg az apró(nak tűnő) dolgokat. Tavaly ...
Türelem, türelem, türelem.
#milesforsmiles Jöjjön az első havi beszámoló. A legfontosabbal kezdem: már több, mint 260.000 Ft-ot gyűjtöttünk össze, ez azt jelenti, hogy elértük a kitűzött cél 26%-át, kevesebb, mint 1 hónap (!) alatt. És még mindig 11 hónapunk van hátra! Óriásiak vagytok, nagyon köszönöm mindenkinek a felajánlását!❤️ 👉 Ha érdekel, hogy mi ez az egész: bit.ly/valencia107 Na és akkor a november... Nem gondoltam volna, hogy lehet ilyen mélyen lenni lelkileg és mentálisan, mint ahogy azt sem, hogy ha már 3 kilométert fájdalom nélkül tudok gyalogolni, akkor hálás leszek. Hát lehet. Nyílván azért ...
Itt kezdődött minden
Ugye nagyobb teljesítmény az olimpiai arany, mint egy reggeli kocogás? Itt kezdődött minden. Ez a kép véletlenül talált meg. 8 éve készült, középsuliban. Édesapától lízingelt edzőcipőben, a suli 200-as rekortán pályáján körözgetve. Valamiért örökre belém vésődött ez a kép. Csak futottam, pedig egyáltalán nem készültem tudatosan. Emlékszem a pályára, a környezetre, az érzésekre, az emberekre. A kora reggeli suli előtti futásokra. Amikor pár napja megláttam ezt a képet döbbentem rá, hogy (szerintem) mennyire könnyű tévesen gondolkodni a teljesítményről. Legalábbis annyira ...