Már jó pár hét eltelt azóta, hogy elstartolt a kampányom, rengeteg minden történt közben, egy kicsit el is tűntem, ezért most szeretnék egy kis összefoglalót írni az eddigi eseményekről. Vizsgaidőszak - mert hogy még jócskán a közepén jártam, amikor elindult az adománygyűjtés, és amúgy hihetetlen erőt, energiát és motivációt adott a futáshoz is és a tanuláshoz is. Bár a vége nem volt zökkenőmentes, ugyanis infóból mentem még egy kört, így csak júliusban kezdődhetett a nyár, de a legszebb az egészben mégis az, hogy tényleg az infó fogott csak ki rajtam, hiszen az anatómia, élettan, mind mind szuperül sikerültek, aminek nagyon örülök! Egy kis kórház - igen, itt is voltam pár napot, az elmúlt időszakban, de most már minden rendben, papírom is van róla! :) folytatódhat az edzés új lendülettel! :) Otthon - nagyon jó érzés volt hazamenni a pesti forgatag és éjjel-nappal tartó tanulás után és pihenni egy nagyot. Nyári kalandok - mert a vizsgák és a pihenés után végre elérkezett a megvalósítása az eddig szövögetett terveknek, avagy a nyári bakancslistám. Eddig jól haladok vele ahhoz képest, hogy tényleg alig hogy elkezdődött a vakációm! :) És akkor még pár szót mondanék a futásról. Hogy hol tartok, mit értem el eddig, mi az amit tanultam... Először is azt mondanám el, hogy teljesen amatőr futó vagyok, ami úgy kezdődött, hogy a zh-k és vizsgák között néha néha elindultam futni, amikor már nem bírtam tovább tanulni és közben rájöttem, hogy hihetetlen jót tesz velem. Testileg-lelkileg-szellemileg. Persze a tanulós-ülő életmód után nagyon kellett figyelni, hogy ne azonnal terheljem le a szervezetemet nagy távokkal és teljesítményekkel (bevallom amúgy nem is bírtam volna). Lényeg, hogy a fokozatosság elvét követem még most is, de mostanra sikerült azt elérni, hogy egy jó kis 5-6 km már nem hogy nem fáraszt el, hanem kifejezetten felfrissít és már nem is haldoklom sem közben, sem utána. Így az augusztus lesz majd a hosszabb távoké, amit már nagyon várok! És amire rájöttem még, hogy reggel sokkal jobb futni. Bár felkelni és elindulni elég nehéz, de nagyon megéri mindig, utána egész máshogy telnek a napjaim. Mellette még el szoktam járni úszni is, amit szintén nagyon szeretek, főleg mióta az egyetemen kötelező gyógytornász hallgatóként. Szóval eddig nagyon jól alakul a felkészülés, most az adománygyűjtést kell egy kicsit megpörgetnem, amihez már vannak terveim szintén, és itt a hosszú irományom végén szeretném megköszönni mindazoknak, akik már támogatták a Bátrakat és ezzel persze engem is, hiszen hihetetlen erőt lehet belőle meríteni, hogy ennyien hisznek bennem!