Annyi a jó, nem is tudom megszámolni ?

A tegnapi nap annyi pozitív sport vagy sporttal kapcsolatos élményt adott, hogy nem sikerült még mindegyiket teljesen megélnem. Ebből a napból több bejegyzés lesz ? Ha már szombat és munkanap, akkor muszáj volt futással indítani ☺️ Nem tudom, hogy más tapasztalt-e már ilyet, de ha én betervezem, hogy másnap reggel futok, akkor nem tudok elaludni este ☺️ Annyira jó izgalommal tölt el a másnapi kihívás, hogy tehetek bármit, nem jön álom a szememre ? Ennek ellenére mégis 3.18 órakor már pattantak a szemhéjaim és fokozódó vágyakozással néztem az órát, hogy végre kelhessek és elindulhassak a jól ismert útvonalon. 6 k-t terveztem, mert a péntek esti trx kicsit megviselt. Végül azon kaptam magam, hogy szinte már azt sem tudom, merre járok ? Imádom a flow érzését, amikor természetes, hogy mehetek, csak előre, gondolatok nélkül, még akkor is, ha a testem kicsit szenved tőle ☺️ Tegnap reggel annyira elvette a figyelmemet a küzdelem azért, hogy ne adjam fel, hogy teljesen megfeledkeztem az útvonalról. Görcsölt a lábam, szinte már az egész, égett a tüdőm, mintha lángot lélegeznék, a pulzusom pedig az egekben volt, bár ez utóbbi nem újdonság ? Milliószor átfutott az agyamon, hogy megállok, feladom, futottam már eleget, többet is, mint amiről valaha álmodtam. Akkor miért számítana, hogy ezt az egyet nem csinálom végig?! Soha senki nem tudná meg, hogy nem pont annyi volt a terv, amennyit addig lefutottam. Soha senki nem ítélne el, mert akiknek adok a véleményére, egy lépést sem futnak ? Feladhattam volna, megállhattam volna, hogy ne érezzem, hogy lassan szétesik a testem, hogy a szerveim felmondják a szolgálatot. Nem tettem, 11k lett a vége. Nem tehettem meg, hogy megállok. Már nem csak magamért csinálom, olyan gyerekekért is futok, akik nem adhatják fel, akiknek nincs ilyen opció, ha azt érzik, hogy az életük szakad is szét, nem tehetik meg, hogy nem mennek tovább. Ők évekig küzdenek, akkor nekem miért okozna nehézséget 1 óra?! Gyakran nem mérlegelünk, persze tudom, mindenkinek a saját baja a legnagyobb, de vegyük észre, hogy semmi nem tart örökké, a jó és a rossz sem. Aki nem éli meg a rosszat, aki elkerüli a nehézségeket, miért is áll sorba a jóért?! Nem lennék az, aki ma vagyok, ha kihagytam volna egy percet is az életből. Nem lennék a saját szuperhősöm, ha megállnék a cél előtt. Már nem csinálnám, ha tudnám, mi a végső cél, lehet, hogy akkor nagyon megijednék?! ?

További blogbejegyzéseim

Az utolsó, de nem a vége

Elérkeztünk a véghajrába. Micsoda váratlan fordulat :) A héten mindenkitől azt hallom, hogy már csak pár nap és eljön a verseny, amit annak idején kijelöltem Élménykülönítményes élménykülönlegességnek. Ez a félmaraton a választó vonal gyűjtés és ítélkezés között. Eddig volt lehetőségem kampányolni, kérni, ezek után már csak az összesítés lesz hátra, hogy mennyi is az annyi. Számít, persze, hogy számít, mert manapság minden a pénz. Nekem nem ez a fontos. Ma futás közben számot vetettem. Mindennel és mindenkivel, akik hozzátettek ehhez a pár hónaphoz. A saját gyűjtésemhez. Olyan ...

Teljes(ítm)én(y)

Folyamatosan versenyhelyzetekben élünk, egyikből csöppenünk át a másikba, néha észrevétlenül. Van, hogy mi választjuk, de akad, amikor a hátunk közepére sem kívánjuk, mégis elkerülhetetlen a küzdelem. Tipikusan ilyen helyzet a futás is. Ha bevalljuk, ha nem, minden egyes megtett lépés egy harc pillanata. Akár versenyzünk, akár csak nyakunkba vesszük a talajt, mindig van egy mérce, aminek igyekszünk megfelelni. A magam részéről kettős érzelmek kavarognak bennem, amikor felhúzom a futó cipőmet. Teljesíteni szeretném a távot, rövidebbre szeretném faragni a rá fordított időt és nem csupán ...

Oszd meg és fuss

A futás számomra mindig is a jól hangzó én-idő volt. Egyedül lehetek, kikapcsolhatok, de akár gondolkodhatok is, ha szeretnék. Alkalmazkodni minimálisan kell, azt is csak azért, hogy életben maradjak. Arra megyek, amerre szeretnék, azt látok, amit látni akarok. Kényelmes, biztonságos kis komfort doboz ez nekem. Gyakran az is hatalmas lelki tusát okozott, ha új útvonalat próbáltam, nem való nekem a hirtelen változás. Jövő héttől viszont futok egy 180 fokos fordulatot és elkezdem a felkészülést egy eddig teljesen ismeretlen versenyre. Vagyis elkezdjük. Ketten, együtt, egy kis jóságos ...