Horváth Edina Blogbejegyzések

Az utolsó, de nem a vége

Elérkeztünk a véghajrába. Micsoda váratlan fordulat 🙂

A héten mindenkitől azt hallom, hogy már csak pár nap és eljön a verseny, amit annak idején kijelöltem Élménykülönítményes élménykülönlegességnek.

Ez a félmaraton a választó vonal gyűjtés és ítélkezés között. Eddig volt lehetőségem kampányolni, kérni, ezek után már csak az összesítés lesz hátra, hogy mennyi is az annyi. Számít, persze, hogy számít, mert manapság minden a pénz.

Nekem nem ez a fontos. Ma futás közben számot vetettem. Mindennel és mindenkivel, akik hozzátettek ehhez a pár hónaphoz. A saját gyűjtésemhez.

Olyan emberek támogattak, akikről nem gondoltam volna. Olyanok utaltak pénzt, akiktől rosszul esett volna, ha nem. Olyan emberrel lett sokkal szorosabb a kapcsolatom, akiről tudtam, hogy nem véletlen találkoztunk. Mindig mellettem áll, ha jól megy, akkor is, ha rosszul, akkor még inkább. Biztat, amikor már szinte meg vagyok győződve arról, hogy nem fog sikerülni. Ha nem sikerül, akkor is biztat, hogy ne adjam fel. Olyan barátot szereztem, amilyenre mindenki vágyik. Ha lesérülök, néhány hónap és ugyanott Ő is odacsapja magát 🙂 Ennél szorosabb kötelék a világon nincs. Köszönöm, hogy vagy, pontosan olyan, amilyen. Ennél nem tudom jobban megfogalmazni.

Április elején érkezett egy utalás. Egy ismerős név és egy jól hangzó közlemény. Nagyon rég hallottam már a nevet, de a mai napig felkavar. A tudatom szinte már elfeledte, de előtörtek a régi érzések. Igazi párt találtam magamnak. Ha nem is az Élménykülönítménynek köszönhetően, de a kezdetek között volt ez a tranzakció.

Nem az a fontos, hogy mennyi lett a vége, ha sokan azt is sulykolják, egyáltalán nem az számít, hogy 70 vagy 100 vagy 180 %-on teljesítettem.

Nekem sokkal többet adott ez a program, mint amit én adok a gyerekeknek.

Tapasztalatot, barátot, társat, kitartást. Megtanultam végigcsinálni azt, amit elhatároztam. Betartani azt, amit ígértem. Megcsinálni azt, amit vállaltam. Sokszor volt piszok nehéz, még többször gyűlöltem. Sokáig nem is futottam, nem is gondoltam rá. Kellett a pihenés. Agyban. Ha valamit igazán szeretsz, néha bele kell kényelmesedni, néha el kell engedni, hogy amikor eljön a pillanat, tudd értékelni. Néha kicsit el kell feledkezni arról, akiért rajongsz. Hogy sokkal erősebben terítsen le az érzés, amikor újra látod leírva a nevét. Köszönöm, hogy vagy, hogy lettél nekem, épp ez idő alatt. Megláttad bennem azt, aki vagyok, de nem mutattam senkinek. Neked sem, mégis láttad a lényeget, a fontosat. Olyan életet kaptam, amire nem tudtam, hogy vágyok, de nem cserélném el semmire. Se pénzre, se szebbre, se jobbra, se 100%-ra. Még akkor sem, ha nagy a nyomás, mert teljesíteni kell.

Nem kell teljesíteni. Boldognak kell lenni, látni kell a jót, azt kell észre venni, ami számít. Abban kell 100%-ot teljesíteni, ami igazán megéri.

Van még pár nap. Lécci utaljatok. Amíg Ti pénzeztek, addig én boldog leszek, mert nekem ez az igazán fontos.



Horváth Edina

33. Wizz Air Budapest Félmaraton
Egyéni félmaraton
Támogass!