Kedvesek! A mai nap igazán kivételes számomra ? Elindult egy új kihívás, egy szuper cél és egy remeknek ígérkező blog, életem első blogja ? Lesznek pazar írásaim, lesznek rosszabbak, néha madarat lehet majd velem fogatni, máskor úgy hihetitek, hogy elromlottam. Mégis minden leírt szó azért születik majd, hogy még egy esélyt kapjanak azok a Bátor gyerekek, akik egy lépéssel hátrébbról indulnak. Legszívesebben azonnal megosztanám Veletek annak a hosszú harcnak a részleteit, amit folyamatosan vívok és aminek köszönhetően eljutottam odáig, hogy ma reggel gyermeki izgalommal vártam, hogy a hajnal sötét leple alatt, 1 hét kihagyás után megint elindulhassak az úton, ami mindig megdobogtatja a szívemet. Múlt hét kedd óta nem futottam, mert nem volt megfelelő egyik pillanat sem, aztán egy fura betegség is közbe szólt. Hallottatok már a hideg allergiáról?! Én egészen szombat délutánig nem. Förtelmes egy dolog. Leginkább akkor támad,  ha gyenge az immunrendszer. Ocsmány gennyes kiütések formájában jelentkezik, folyamatos, szűnni nem akaró bőrfájdalommal jár. Szombat este már lábra sem tudtam állni miatta. Így kimaradt a hétvégi futásom is, cserébe viszont a gyógyszere altat, így a pihenőidő könnyen kipipálható ? Amíg otthon feküdtem, gyakran átfutott az agyamon a gondolat, hogy ennek soha nem lesz vége. Nem viselem el, ha valaki a közelemben beteg, képzeljétek csak el, mennyire tolerálom ugyanezt, ha rólam van szó.... Soha többet nem futhatok. Borzalmas belegondolni is. Nem tudom, hogy hogyan viselném. Éppen ezért volt ma reggel csodálatos az a fájdalom, ami már a 2. km-nél átjárt sejtszintig, de élveztem, hogy mehetek, hogy Polarka rezeg minden 1000 méter után, hogy látom, ahogy jön fel a nap és életre kel a város. Mintha az enyém lett volna a világ, mintha én keltettem volna életre. Pont ugyanezt szeretném, életre kelteni olyan jobb körülményeket, amik visszaadják a gyerekek hitét. Hogyha néha azt is hiszed, hogy ennek soha nem lesz vége, akkor is csinálni kell, ha fáj, ha nehéz, ha már nem reméled, hogy túléled, akkor is tedd! Én azt teszem, hogy felhívom a figyelmeteket arra, hogy adni nem nehéz, nem megerőltető, nem leszel tőle kevesebb. És semmi nem tart örökké, a küzdelem, a fájdalom és a boldogság, jókedv sem. Mindig tudd, hogy jól érzed magad, mindig éld meg a rosszat, mert minden megváltozik előbb vagy utóbb. Van, hogy futhatsz, van, hogy nem....