A tekerés célja nem más volt, mint beugrani átvenni egy csomagot a városba- kellemest a hasznossal, egy 80-as karika meló után. Az idő tökéletes, nyári este, jó fények, szél alig. Odafelé gyönyörködve a lemenő nap fényeiben élveztem ahogy a langyos menetszél beletúr lábszőrzetembe, felröppennek a kakaskodó feketerigók riasztva, és elsuhanok pár tetűvel a vállamon lassabb kollégáim mellett. Csomag átvéve! Fordulás vissza, ugyanazon a fák között kanyargó kellemes kerékpárúton, elhanyagolható szinttel- suhanva hazafelé. Ekkor már kisebb tetű kolónia kezdett alakulni a jobb és bal vállamon. Néha-néha hozzámcsapódott egy szerencsétlenebb bogár, elég kellemetlen szájízt hagyva maga után. Ahogy sötétedett, előkerültek a lepkék, éjjeli molyok.. ezek halk puffanással végezték a sípcsontomon, vagy felsőtestemen. Egyes bogaraknak egészen csípős íze volt, bár scoville-skálán nem mondanám meg mennyi. Lepkét nem kóstoltam, de egyre több Diptera, Hymenoptera sorakozott rajtam. Tudatosan csukott szájjal nyomtam a pedált. Mint az első szabadtéri sétájukon héját látó kiscsibe sandítottam felfelé- hálisten sisakban- amikor feltűnt felettem egy ormótlan, méretes nehézbombázó-fedelesszárnyú, egy szarvasbogár. Aztán mégegy- nehézfiúk, csak le-le húztam a fejem és hálát adtam, hogy ma is felvettem a sisakot..  A csodás keleti gasztroélmény után hazaérve letöröltem pár deka tetvet a homlokomról, lepöcköltem az ormányosbogarakat, kétszárnyúakat meg pár hártyásszárnyút, elkentem a lepkék kitinpikkelyeit, illetve felköhintettem az utolsó ízeltlábakat is a torkom legmélyéről. Elégedetten állva a tükör előtt azonban a szokásos "mész fürdeni?" kérdés helyett egy közömbös hang csak annyit szólt: -"hhhuuh.. hozom a szélvédőmosót." Ez persze kicsit kisarkított anekdota lett, de azért az alapja nem légből kapott. Tény és való, hogy a jóidő mellett egy-egy tekerés a bogarak miatt is emlékezetes marad. Ízre biztos.