elkezdtem

Sziasztok Mindenki! Először is köszönöm az első hónap támogatásait ! ( Namaste ) Nem tudom hogyan kell blogot írni,  nem is tervezem a jövőben, de  azért mégiscsak úgy döntöttem  írok majd néha pár gondolatot. Most például azért is  hogy megírjam a felkészülésem a látszat ellenére már javában elkezdődött.  Igaz, akkor még nem tudtam hogy belevágok, és csatlakozni fogok a Bátor Tábor kezdeményezéséhez,  de 2017 Karácsony és Szilveszter között volt szerencsém többedmagammal egy jó kis kalandos hó és szélviharos túrához az Alacsony-Tátrában. A felkavart hóban, és a ködben gyakran nem láttunk el 3-4 méterre sem, szerencsére végig az útjelző karókat követtük. Nem az erősségem a hideg  és a tél az a helyzet,  -  de azt kell hogy mondjam magamhoz képest egészen jól viseltem a mínuszokat meg az arcomba vágó, néhol még a  térdig érő havat is. Mentális felkészülésnek sem volt ez olyan  rossz :) Viszont most már lassan  hegyhiányom van,  és ezt orvosolni kell - szóval márciusi hosszú hétvégén vár ránk újra a Gyömbér!  ( reméljük vár ) Hótalpak beszerezve, már nem kell olyan nagyon sokat aludni és újra ott leszünk! “Climb the mountain not to plant your flag, but to embrace the challenge, enjoy the air and behold the view. CLIMB  IT SO YOU CAN SEE THE WORLD, NOT SO THE WORLD CAN SEE YOU "

További blogbejegyzéseim

Nem segíthetünk MINDENKINEK de MINDENKI segíthet VALAKINEK.

Én pedig köszönöm MINDENKINEK aki nekem segített hogy elérjem a Célom! Fantasztikusak vagytok és legyetek egytől-egyig büszkék Magatokra! Nagyon-nagy dolog, hogy ennnyit sikerült összegyűjtenünk  együtt  a Bátor Táborban gyógyuló daganatos és krónikusan beteg gyerekek és családjaik számára. Hiszek benne, hogy már ez is egy kis csoda. Köszönöm ! We can't help everyone, but everyone can help someone. Always be willing to help others achieve their dreams and you will achieve yours !

Március 15 – Nízke Tatry

Március 15. - 2  éjszaka Stefanika menedékház. - Egy csúcstúra a Gyömbérre ( ahova már  szinte hazajárok :) ) - Egy Gyömbér - Chopok gerinctúra. - Egy nap köd, hó és szélvihar ( 2 m-es látótávolság, vagy még annyi        sem ) - Egy nap szikrázó napsütés. A házikót 1991 óta Igor Fabricius vezeti, aki házban elhelyezett tábla szerint több mint húsz év alatt összesen 173 ezer ( !!! )  kilogrammnak megfelelő söröshordót/tüzifát/egyéb dolgot cipelt fel a hátán az épületbe. Ez egyébként ma sincsen másként, a serpaszellem ma is működik  - mint a világ számos menedékházába, ide is ...

Amikor odafent a hegyen vagyunk, egyedül vagyunk

' Amikor odafent a hegyen vagyunk, egyedül vagyunk.  Valójában nincsen kinek megmutatni, nincs kinek örömteli hangon elkiáltani: hogy: sikerült. Magasba emelheted a kezed, mint a legtöbb sportoló amikor célba ér, de a hegy csúcsán senki sem hall és senki sem lát.  Nincs kit megölelni. Nincs közönség, nincs tapsvihar, nincs semmi! Nincs élet sem. CSEND VAN. SZÉPSÉG. ÜRESSÉG.  FÉLELEM és ÖRÖM.  ÉS ÖNMAGUNK. Tisztán és őszintén. És mégis: Te magad ott élsz  IGAZÁN. Úgy érzed, a világ legelevenebb pontjává válsz. Hirtelen tíz körömmel kapaszkodsz az ÉLETBE.'