Fogadjátok szeretettel életem első blogbejegyzését :) Bár a sport gyermekkorom óta kísérője az életemnek, a versenyszerű futás ízét csak a tavalyi évben tapasztaltam meg, amit egy kedves barátomnak köszönhetek. Először terepfutó versenyeken, céges futóversenyen, majd ősszel a Budapest Spar Maraton 30 km-es távján vettem részt, ahol lelkiismeretes felkészülés nélkül álltam rajthoz. Ennek ellenére a "sportmúlt", az adrenalin és az erős akarat (amely fejben dől el) elegendőnek bizonyult, hogy legyőzzem a 30 km-t. Ezen a versenyen döntöttem el, hogy idén lefutom a maratoni távot ősszel újra a kedves fővárosunkban. Világos volt számomra az is, hogy idén már szeretnék a Bátor Tábor Élménykülönítmény tagjaként futni. Óriási erőt adtak a szurkolótáboraik a tavalyi évben nekem, és mélyen elgondolkoztatott, hogy amíg futás közben sokan az óránkat figyeljük, hogy nem jó esetleg a tempó, vagy éppen a lábainkat fájtatjuk az utolsó kilométereken, próbáljuk legyőzni a kimerültségünket, addig ezek a gyermekek valóban az árnyékuk ellen küzdenek, iszonyatos harcot vívva meg az életükért, egészségükért. A mi mindennapos "problémáink" emellett teljesen eltörpülnek. Ezért döntöttem úgy, hogy az egyéni önös egós céljaim mellett egy értékesebb célt akarok szolgálni és azért futok, hogy minél többet segíthessek a gyerekeknek azáltal, hogy mások örökbe fogadják a kilométereimet. Ez egy nagyon kreatív feladat lesz, hogy elérjem azt a összeget, amit előre kitűztem célul a kampányomban, de mindent meg fogok tenni és nagyon jó ötleteket szereztem más jótékonysági futóktól, amit már alig várok, hogy alkalmazhassak. Az idei év eddig nem volt túl mozgékony versenyek terén. A Panorámafutás Dunakanyar Félmaraton 21 kilométerét hagytam magam mögött első alkalommal egyelőre, ami egy csodálatos verseny, mindenkinek csak ajánlani tudom, jövőre én biztosan ott leszek. Emellett egyéni és társas futóedzésekkel készülök tovább. Sajnos a komolyabb felkészülést el kell toljam pár héttel, ugyanis egy labdarúgóedzésen tegnap részlegesen szakadtak a bokaszalagjaim, ami arra sarkalt, hogy eldöntöttem: a maratonig nem rúgok labdába semmilyen formában, nem kockáztathatom meg a sérülés lehetőségét újra. Most pár hét kényszerpihi következik :( A következő két kihívás a jövő hónapban lesz, de ezekről egy újabb posztban fogok írni bővebben. Annyit elárulok, hogy szintén első alkalommal veszek részt mindkét rendezvényen. Mindenkinek kellemes hétvégét, jó sportolást, sok km-t és pihenést kívánok!