Nem is tudom, hogy kezdjem...máskor ömlik belőlem a szó, most meg csak ülök és bámulom a képernyőt.. Profilom elkészült, jó hosszú lett, remélem lesz aki végigolvassa :D Kavarognak bennem a gondolatok, milyen lesz ez az egész, hogy hány ember vesz részt a kezdeményezésemben, teljesül-e a cél, amit kitűztem.. Azon kívűl még ott van maga a futós célom. Az első félmaratonom szeptember 10-én..nem teljesen 2 hónap múlva ott állok a rajtnál, nekiindulok és végigcsinálom! Most még nem látom át, de tudom, hogy menni fog, most már igen. Van miért, van kiért! A lábaimban benne van, néha a tüdőmben nincs.. máskor meg pont fordítva. Sokáig küszködtem ezzel a futással, 3 éve kezdtem, aztán kétszer volt megszakítás benne, pulzuskontroll majd újra..de nem adom fel. Idén januárban aztán Viki barátnőm edzőteremben kezdett dolgozni, és a téli edzéseket betettük erősítésre.. Ahogy haladt az idő, végre láttam a változást, a javulást mindenféle szempontból..így vettem egy nagy levegőt és beneveztem a Wizz Airre, aztán jól rábeszéltem a csajokat is. Na nehogy már egyedül szaladjak a nagy Mumus, a záróbusz elől! :) Így egymást is rendesen motiválva, közös edzésekkel, közös futásokkal tarkítjuk az amúgy unalmas hétköznapjainkat. :) Ez az év a versenyekről szól és a felkészülésről..volt már Ultrabalaton, kécskei futás, Dörgicse, jön még Deseda, Őrült futás, Nyakvágó és még sorolhatnám. Nagyon szeretem az közösségi futást, nekem az mindig jobban ment, másért sokkal többre vagyok képes, mint magamért, tudom ez nem mindig jó. Épp ezért éreztem, hogy szeretném a jótékonykodást is kipróbálni, kerestem a lehetőségeket, meg a bátorságot magamban, míg aztán megtaláltam a Bátor Tábort. Nagy célért futni mindig jó! Nekem most ez lesz a fő motiváció, hogy ne adjam fel, hogy mindig érdemes, újra és újra, ahogy ezek a gyerekek sem adják fel. Remélem, mások is észreveszik majd és segítik a Bátrakat. :)