Félmaraton előtti utolsó hosszabb edzés

Év elején álmodtam egy merészet, és kitűztem cél gyanánt hogy szeptemberben a Wizz Air félmaratont 1:40-en belül szeretném lefutni. Akkor még bő 10 kilóval nehezebb voltam mint most, és még élénken élt bennem a tavaly novemberi New York Marathon siralmas eredménye. Az 1:40-es félmaraton elérhetetlennek tűnt. Igazság szerint valamikor idén májusban kezdtem komolyabban edzeni (ahogy ígértem, hamarosan leírom részletesen hogyan). Két héttel ezelőtt egy Strava kihívás keretein belül már 2 percre sikerült megközelíteni a célt, akkor 1:42 lett az időm, és úgy éreztem maradt még bennem erő. A mai edzésen a félmaratoni táv kétharmadát tűztem ki magamnak, és igyekeztem 4:44-es átlag tempót tartani kilométerenként, félmaratonon ugyanis ezzel épp meglenne a hőn áhított cél. De hogy legyen valami huncut kihívás is az edzésben, beletettem egy 10km-es fokozót is. Én ezt úgy szoktam futni, hogy minden kilométeren kicsivel gyorsabban futok mint az előzőben. A maradék 4km-t pedig a kitűzött versenytempóban igyekeztem megfutni. Ez sikerült is - bár a fokozó utolsó 1-2km-én már nagyon nem volt őszinte a mosolyom, 4:16-ról tovább gyorsulni és tartani egy egész kilométeren át... nehéz volt. És főleg nehéz volt utána nem megállni, megpihenni, hanem a tervezett versenytempóra, 4:44-re visszaállni. De sikerült, és ez elégedettséggel tölt el. Most úgy érzem, készen állok a vasárnapi kihívásra, meg akarom és meg is tudom csinálni amit elterveztem. Minden sporttársamnak ezt az érzést kívánom. Teljesen mindegy, milyen tempót futsz, milyen szinten állsz. Ha az 5km egy elérhetetlen cél számodra, és a 7 perces tempó már túl sok, tűzz ki magadnak egy álomcélt, pl. akard, vágyd a 6 perces tempót, és dologozz rajta hogy fél év múlva a Vivicittán a 10km-en megízleld a siker gyümölcsének édes ízét. De ne én mondjam meg, ne hallgass senkire, te találd ki magadnak, lényeg hogy elég nehéz legyen, de ne irreális. És kezdj el dolgozni érte. Ha szembejön egy kifogás, nevesd ki, és menj el futni. Ha rossz kedved van, fuss egy kört és meglátod, az endorfin jó barát. Ha jól érzed magad, örömödben fuss egyet. Dolgozz meg az álmaidért - senki más nem fog helyetted. Higgy magadban, és el tudod érni, ez a legfontosabb!

További blogbejegyzéseim

Lila pólóban, iramfutóként

Ma futottuk le a 37. Wizz Air Budapest Félmaratont, ahol az egyik 2:15-ös iramfutó voltam. És bizony, megint kiérdemelte ez a futás a "legjobb" címkét, minden méterét, minden egyes másodpercét élveztem. Ez az év nem igazán a futásról szólt számomra, lévén hogy gyakorlatilag júliusban kezdtem ismét edzeni. Az egyik dolog ami motivált a visszatérésben, a két őszi iramfutás lehetősége, ezeket mindig is imádtam. Nagyon vártam már ezt a napot, őszintén szólva már hiányzott a versenyek hangulata. Amikor iramfutó vagyok, másokért futok, a futótársaim motiválom, igyekszem segíteni őket, és ez ...

Újra a fedélzeten!

Hosszú kihagyás után újra a fedélzeten! Tavaly az UTT után eléggé megtörtem, kiégtem, nagyon nem esett jól a futás. Valahogy elvergődtem az év végéig, aztán én is elkaptam a COVID-ot, ami elég sokáig éreztette a hatását. Januárban ezek miatt teljesen felhagytam a futással, helyette ismét a görgőzésre, bringára koncentráltam. Lassan találtam vissza a régi kerékvágásba, sokáig nem igazán találtam a helyem. Egészen a nyár derekáig nem is volt semmilyen értékelhető futásom, legfeljebb néhány kocogás, na meg kb. 7000km bringázás. De mégis, egyre jobban kezdett hiányozni a futás. Július ...

Két nap múlva… Showtime!

Két nap van hátra életem legkeményebb versenyéig, az Ultra Tisza-tó 130-ig. Piszkosul kemény lesz, és eléggé tartok tőle. Ezzel együtt, most sokkal felkészültebbnek, eltökéltebbnek érzem magam mint tavaly a BSzM előtt. Még januárban határoztam el hogy nekimegyek, amikor spontán maratont futottam nyúlként. Akkor olyan távolinak tűnt ez a dátum, olyan könnyű volt azt mondani, "ó, addig fel tudok készülni", ...