50 kilométer a bátorságért 💜 Őszintén… még most is nehezen találom a szavakat arra, amit az elmúlt hetekben kaptam. A támogatásokat, a megosztásokat, az üzeneteket, a biztatást és természetesen az adományokat is. Hihetetlen érzés látni, hogy ennyien állnak egy jó ügy mellé. Amikor elindítottam a Bátor Tábor javára a gyűjtést, abban bíztam, hogy talán sikerül néhány emberhez eljuttatni az ügy fontosságát. Arra viszont nem számítottam, hogy már az első héten elérjük a vállalt összeg negyedét – kerek 50.000 Ft-ot. Ez óriási lendületet adott. És valahogy megszületett bennem a gondolat: ha már én futással szeretném meghálálni ezt a támogatást, akkor legyen az 50 igazán „méltó” szám. Így született meg a 6 órás futás ötlete a Futókörök Napján. A borongós, időnként esős szombat nagy részét az egri rekortánon töltöttem. Körbe-körbe. Néha csendben, néha beszélgetve, néha zenével, de végig azzal a gondolattal a fejemben, hogy minden körnek célja van. 41 kör. 6 óra. 54,5 hivatalos kilométer. Az órám szerint pedig valahol 50 környékén a „lélekben vállalt” táv is meglett. 😊 De ez a történet nem rólam szól igazán. Hanem azokról a gyerekekről, akik nap mint nap sokkal nehezebb kihívásokkal néznek szembe, mint egy hosszú futás. A Bátor Tábor olyan élményeket, erőt, önbizalmat és reményt ad nekik, amit nehéz szavakba önteni. És jó látni, hogy ennyien érzik ennek a jelentőségét. Köszönöm, hogy mellettem vagytok! Fussunk tovább együtt a bátorságért! 💜