Célegyenesben
Most aztán tényleg közel a nagy nap. E hét vasárnap rajthoz állok a lila pólóban, hogy valamit visszaadjak abból a sok jóból amit tőletek kaptam. Kezdek már fejben is ráhangolódni és hogy a lábaim se maradjanak ki a jóból, tegnap futottam egy 8 km-es versenyt itt nálunk Szigetszentmiklóson a IV. Miklósi Futónapon. Ez amúgy egy szuper rendezvény, sokféle távval és annak ellenére megmaradt családias hangulatúnak, hogy rengetegen indulnak rajta. Mivel a csapatom, a Green Riders adta a bringás kísérőket, itt szinte "kötelező" az indulás. A rendszeres edzéssel továbbra is hadilábon állok, így nem voltak nagy terveim, mindösszesen azt akartam elérni, hogy ne fussam el az elejét, az utolsó km-em legyen a leggyorsabb és lehetőleg adjak ki magamból mindent amit tudok. Kivételesen maradéktalanul sikerült is ezeket elérnem. És a végén még arra is maradt erőm, hogy beálljak bringás kísérőnek a félmaratonos mezőnyhöz. :) Így egy szuper kis délelőtt volt ez, remek ráhangolódás az eheti félmaratonhoz. Már nagyon várom a vasárnapot, csak hatot kell aludni addig. :) Isti
More blog posts
Edzeni (sem) mindig könnyű
Nem is tudom, hogy hol is kezdjem, sok minden kavarog bennem. Egyrészt hihetetlen, hogy ennyien segítetek, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan mellém álltok, óriásiak vagytok!!! Másrészt viszont az "én részemmel", a futással eléggé el vagyok maradva. A dunaújvárosi duatlon verseny óta nem volt futócipő a lábamon (és nem, mezitláb sem futottam... :)), 2 teljes hetet kihagytam az edzésekből. Mondhatnám, hogy baromi fáradt vagyok, Boróka miatt (a kis 17 hónapos tündérem) nem sokat alszom, stresszes a munka, a napi 40 km bringa mellett futni már nincs erőm; de ezek csak ...