Legyen ez az első! :)
Kampányolhatnék képekkel szomorú, beteg gyerekekről, de inkább azt kérem Tőled, hogy hunyd le a szemed és idézd fel egy boldog gyerek képét. Látod? Figyeld a boldogságtól csillogó szemét, a fesztelen örömöt az arcán... ha jól koncentrálsz, talán még a kacagását is hallhatod... csak figyeld és érezd. :) "Táborunk nem klasszikus értelemben vett tábor. Különleges élményekkel mozdítjuk ki a gyerekeket a komfortzónájukból, hogy félelmeik legyőzésével felismerjék: képesek szembeszállni nemcsak a kalandok során rájuk váró feladatokkal, de a betegségükkel is. Mosolyt csempészünk az arcokra, erőt adunk a küzdelemhez." Szóval ezt nyújtja a gyerekeknek a Bátor Tábor: a kalandot, az élményt, a felhőtlen örömöt, ami segít a még betegek gyógyulásban, a gyógyultaknak a történtek feldolgozásában. Még több gyerekmosolyt!!! :) Kérlek, támogasd a kampányomat és ezzel segíts hozzá még több gyereket a boldogsághoz! KÖSZÖNÖM!
More blog posts
Rajt!
... ja, nem. Vagy igen? Most nem… Fárasztó kicsit a folyamatos készenlét. Ott állsz a rajtvonalon, és várod, hogy eldördüljön a rajtpisztoly. Nem tehetsz mást, csak vársz… az idő sajnos nem kedvez a szombati indításnak… talán a vasárnapi… talán… ma délben kiderül… (tik-tak-tik-tak…) Nem vagyok türelmetlen, inkább csak izgatott: szeretnék már ott lenni, újra megúszni, érezni, amit csak akkor érzek: azt a töltést, amit csak az átúszás ad. Korábbi bejegyzésemhez képest tisztult kicsit a kép fejben; mondják: az idő mindent megold. :) És tényleg: egy vasárnapi „jóidő” megoldaná ...
Úgy volt, hogy úszunk…
Hónapokkal ezelőtt el lett döntve, hogy július 1-jén úszni fogok. Végül úsztam is. Aztán csak a helyszín és a táv volt más. :) Az eredetileg tervezett időpont miatt múlt vasárnap voltam medencében utoljára, hogy pihent legyen a testem az átúszásra. A halasztás miatt indokolttá vált egy újabb edzés beiktatása. 1 órát terveztem, nem többet; 2,3 km lett. Nagyképűség nélkül ki merem jelenteni, hogy igen jól megy, fizikailag készen állok, ahogy terveztem. Annyira könnyedén ment, hogy megint teliszaladt a fejem mindenfélével; az utóbbi hetek és napok eseményeivel: Anyukám balesetével, ...
Balaton, jövök!!! :)
Szombatra szerveztünk magunknak egy helyi Balaton-átúszást. A csapat 2/3-a volt jelen; össze is úsztunk együtt 20600 métert. Büszke vagyok a csapatomra!!! :) Hogy nekik milyen élmény volt, azt csak ők tudják. Én a saját tapasztalatomat tudom megosztani. Nos, meglepően jól ment. Féltávig csak a számolással volt bajom: könnyen elkalandoztak a gondolataim, és olyankor elfelejtek számolni. :) Mármint fejben követni, hogy hányadik hossznál járok. Szóval féltávnál éreztem, hogy - az emelt dózisú magnéziumadagom ellenére - érkezik a jobb vádlimba a görcs. Még éppen elcsíptem, és nem engedtem ...