Eljött a nap, amire nagyon készültem. Izgultam, rettenetesen. A rajthoz állva szinte teljes nyugalomba kerültem, lehet hogy Smetana Moldva című zenéje segített ebben. Nem egy tipikus hergeljük fel a népet zene... Amúgy az érmen is ebből a darabról van egy részlet. Na de ugorjunk vissza a rajthoz. Rengeteg tanácsot kaptam, mit és hogy lenne jó csinálni, igyekeztem ezeket a magamra formálni. Többen is figyelmeztettek az elejére, nem szabad elmenni a tömeggel és inkább csak a magam tempóját a figyelni. Szerencsére ez össze is jött, ugyan elment mellettem a tömeg nagy része de nem ...
Megérkeztem Prágába! Az úton teljesen nyugodt voltam, viszont amint megláttam az első plakátot a futoversennyel kapcsolatban elfogott az izgalom. Az expó területén van egy nagy fal, ahol az összes induló neve ki van írva, kisebb kutatás után megtaláltam magam, fényképezkedtem egy sort, majd indultam a rajtszámomért. Picit megtorpantam, biztos? Tuti? Szerencsére gyorsan sorra kerültem és már a póló színen kellett gondolkodnom. Megvan! Egy jó kis ebéden is túl vagyok, miután végig húztam a kis bőröndömet a turisták között. Mára már pihi van meg egy jó kis vacsora. Holnap reggel a ...
Már nagyon a nyakamon van ez a félmaraton... Egyre jobban izgulok, egyre többet gondolok rá, egyre jobban nem érzem magam biztosnak abban, hogy képes vagyok e rá. Mostanában már egyre jobban mennek a futások is, ha csak rövideket is de igyekszem többször és jobban odatenni magam. Nem lettem sem gyorsabb, sem könnyebb, nem is akarok csodás csúcsokat futni, de a záróbusszal sem szeretnék farkasszemet nézni. 3 órám lesz arra, hogy leküzdjem magam, a távot és a hangokat a fejemben. 3 óra örömfutásra készülök, 3 óra városnézésre futócipőben, 3 óra mókára, 3 óra lehetetlenre (most innen annak ...