Újra futócipőben
Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben semmi hírt nem adtam magamról.... Az elmúlt évek legdurvább lebetegedését kellett átvészelnünk családilag, ami bő 3 hétig tartott :( Utána meg próbáltam magamat utolérni az elúszott dolgokkal... Közbejöttek családi dolgok is és a kimerültség se volt épp partnerem a futáshoz :S Bevallom borzasztó nehéz volt - talán még soha ennyire nem volt az - újra futócipőt húznom. Engem is elkapott a lavina és csak sodort lefelé, hiába láttam kívülről, hogy ez így nem jó, belül jobban esett a lelkemnek a punnyadás. Sorra gyártottam azokat a kifogásokat, amik ellen tüntetek évek óta: vár a házimunka, inkább még haladok mással, most hideg van, most esik, most sötét van, mindig van valami... csak kimozdulni ne kelljen. Furcsa volt benne lenni ebben az állapotban és küzdeni saját magammal... Nem hatott semmilyen bevált motiváló eszközöm, nem mozgatott semmi... Aztán múlt héten erőt vettem magamon és elterveztem, hogy ez a végső határidő, most már igenis össze kell kapnom magamat, hiszen alig egy hónap és itt az első verseny , amire ráadásul többeket beszerveztem ... Örülök, hogy akkor lelkes voltam, mert most ez húzott ki a mélyből. Aztán újabb löketet adott, hogy észrevettem érkezett egy újabb támogatás <3 (köszönöm!) Így aztán győzött az futás: lányommal közösen beindítottuk a tavaszi szezont egy babakocsis kocogás formájában ;) Huh... talán egy éve lehetett ennyire nehéz az első pár kilométer... De sikerült legyűrni. Aztán pár nap múlva a fiúk is csatlakoztak, négyen hét keréken gyűjtöttük a kilométereket :) Ma pedig már reggel futócuccba öltöztem, hogy a fiam oviba adása után rögtön le is tudjak egy újabb alkalmat ;) A tempó... még halálos :D De kezd visszatérni a lelkesedésem és kezd beépülni a rutinba is újra a babakocsis futócipő koptatás :) Az elmúlt hetek tanulsága pedig az számomra, hogy ha épp erőm teljében vagyok, akkor érdemes mindig még egy lapáttal rádobni a lelkesedésre, mert sosem tudni, mikor jön egy kis zuhanórepülés és talán pont ezek a plusz dolgok segítenek majd a magasban tartani ;) Úgyhogy aki eddig bizonytalankodott, annak üzenem hajrá: én újra futok, gyűlnek az örökbe fogadható kilométerek ;)
More blog posts
Itt a vége…
Hát igen, eljött ez a pillanat is :) Végére ér a kampányom és lassan lezárul a profil is. Mindenképpen szerettem volna még írni egy bejegyzést, mert szeretem lezárni, összegezni a dolgokat és hát igen, az Élménykülönítmény hónapokon át életem része volt. Tavasszal jelentkeztem, akkor még csak motivációt keresve, bevallom kicsit saját magamat segítve, és itt az ősz, én pedig sokkal sokkal többet kaptam, mint vártam az elmúlt hónapokban. Egyrészt támogatásokat tekintve, hiszen pár hónapja még azon görcsöltem, hogy gyűlik össze legalább fele a célomnak, most pedig boldogan jelenthetem, ...
Státusz: Célba ért
Igen. A rövid lényeg és valójában a legfontosabb dolog: célba értem a vasárnapi futáson :) Kemény...nagyon kemény küzdelem volt, de ma már örömmel jelentem, hogy megnyertem a csatát ;) Vasárnap még valami olyan címet adtam volna a bejegyzésnek, hogy "Félresikerült félmaraton"... :D De pár nap múlva már valószínű úgy írnék, hogy "Utolsóként az első" :D Azt hiszem ezzel el is árulom, hogy elég vegyes érzelmekkel zártam a napot és sajnos elmaradt a várt eufórikus állapot. Mostanra már sikerült a mosolygós oldalra billentenem magamat és őszintén jó érzésekkel gondolok vissza a második ...
Örömkönnyek és öröm körök
Itt ülök hosszú percek óta a billentyűzet felett és próbálom szavakba önteni az elmúlt hét történéseit... Aki ismer, tudja, ritkán van olyan, hogy nem bírok dumálni :D Hát most ez olyan... Azt persze pillanatok alatt le tudom írni, hogy alakultak a futásaim az előző héten, kezdem is ezzel, hátha közben jön az ihlet. ;) A 19-i 19 km után hagytam magamnak egy kis pihenőt és csak csütörtökön futottam újra. Akkor volt az Élménykülönítmény Piknik a Margit-szigeten. Kellemest a hasznossal összekötve hazafele futva jöttem a rakparton, így letudva egy kényelmes 10 km-es távot :) Szuper volt ...