No Pain No Gain

És ez most milyen igaz :) Ma ismét a sportkórházban kezdtem. Porcleválással fognak műteni pár héten belül. Kis mini dolog. 15 perc az egész és egy hónap a lábadozás. Hamar túl leszek rajta. Mondjuk apukámmal nem beszéltem ma és ha innen tudja meg, pláne kinyír... Már önmagában ezt is jó hírnek értékeltem, főleg azzal, hogy a doki engedélyezte a vasárnapi futást. Tényleg engedte!!! Sőt, a térdem is egész pici már. Langyos sós vízbe borogattam és meglepően jót tett neki. KisDónak mindig igaza van! Így el is indultam, hogy kicsit jobban agyból, mint testből, de visszacsatlakozzak legalább az utolsó heti edzéstervbe. Napsütés, rövidnadrág, új füles és a csodás új lila pólóm, amit ma átvettem. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne próbáljam fel. Iszonyú büszkeség viselni. Főleg, hogy megint elképedtem az élménykülönítményben dolgozók figyelmességén, közvetlenségén és kedvességén. Fantasztikusak. Az első 1 km-en azon gondolkodtam, hogy basszus, ez nem fog menni. Ebbe bele fogok halni. Feladom. 1 km se megy, hogy akarok én 21-et? Ott meg is álltam egy szusszanatra. Lehúztam a térdvédőt, hátha szabadabb lesz. A 2 km-él szintén megálltam és visszahúztam :D Ezzel szórakozhattam volna, de innen inkább hagytam. Az a tuti. A 4. km felé szép lassan úgy éreztem, hogy elkezd bejárni és bár bénán bicegve futok és a perc/km átlagom 2 percet romlott (igazából el is sétálhatnék magam mellett, olyan lassú :D ), mégis felszabadulás volt. 4,4 km-nél álltam meg pár percre. Bevártam Bencét, hogy ketten menőzzünk a lila pólóinkkal :) de nem tartottam fel 1,5 km-nél többre a bicegésemmel. A 7. km vége felé már egész jól kitapintottam, hogy hogyan kell kanyarodni okosan és hogy hogyan kell a legkevésbé fájdalmasan letenni a bal lábam a betonra. Azt mondanám, hogy km-ént volt vagy 10 lépés, ami nem is fájt :D Összességében még erre gyúrni kell. Főleg, ha szintidőn belül be akarok bicegni a célba. A hatás viszont magával ragadó. Teljesen bezsongtam. Élveztem és akartam és akarom és olyan leírhatatlanul felszabadult érzés az egész. Újra imádok élni ?

More blog posts

Hiányozni fog

Többet akartam írni az utolsó két hétben, de nagyon beindult a tavaszi zsongás, így egy kicsit szét vagyok csúszva. Rengetek a program és a megélni való esemény. Egyik helyről a másikra esem. A Vivicitta óta is rendszeresen kocogok. Bár kicsit lassítottam a tempón és visszavettem a mennyiségből is. A biciklim múlthéten megünnepelte 2. születésnapját. Megleptem pár új alkatrésszel :) Kicsit jobb kedve lett és csendesebben tűri a mindennapi hajtást. Jelentkeztem egy halom futóversenyre, lassan jön a Balaton kör biciklivel és még nincs vége a kosárcsapatom szezonjának sem. Rengetek ...

Vivicittá félmaraton

Sajnálom, hogy tegnap nem számoltam be azonnal, de délután 5-kor lefeküdtem szundizni és kétszer fél órás felkelést leszámítva ma reggelig aludtam :D Teljesen kimerültem. A szombat estém borzasztó volt. Én vettem át pénteken a többek rajtcsomagját is. Ennek felelőssége oly annyira hatalmába kerített, hogy mindenféle rémálmom volt arról, hogy elkések és otthon hagyom a rajtszámokat. Vasárnap reggel korán keltem. Próbáltam betolni egy adag zabot, de ilyenkor nehezen megy az evés. Lenyomtam még egy gyógytornát és próbáltam megnyugodni. Kicsit túlstresszelem a versenyeket. A ...

Holnap

  Pénteken átvettem a rajtcsomagot és ezzel kicsit megtekintettem a futó expót is. Általában a 3-as zónát jelölöm meg magamnak, mint indulás. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy most is így cselekedtem. Napok óta azon gondolkodtam, hogy át is kéne magam rakatni eggyel hátrébb, hogy ne zavarjam a gyorsabb futókat, hisz jelenleg örülök, ha már az 5:30-as km-eket tudom produkálni és az se biztos, hogy tartható lesz 21 km-en keresztül. Órákkal később vettem észre, hogy a 4-es zóna szerepel a rajtszámomon. Már 2018 októberében tudtam, hogy le fogok sérülni és nem fogok tudni ...