Fusd be az 1/3-ot ?

Hihetetlen örömet éreztem tegnap este, amikor megláttam, hogy átléptünk egy számomra fontos mérföldkövet: már összeszedtétek a támogatás 1/3-át ☺️ Nagyon köszönöm Mindenkinek, aki hozzátett ehhez, a gyerekek jó kedvéhez és az én célomhoz ? Amikor eldöntöttem még december 31-én, hogy jelentkezni fogok az ÉK-ba, féltem, hogy majd csalódottan zárom ezt a pár hónapot. Amikor felhívtak, hogy kész az oldalam, díszítsem fel, órákat gondolkodtam azon, mit is írjak, hogy én legyek, de mégis lehetőség szerint a többségnek megnyerő és támogatásra sarkalló. Ugyanolyan félelemmel olvastam, hogy az aktiválás megtörtént, a persely megnyílt, hajthatom a sztorit. Szörnyű volt. Hogyan kezdjek hozzá? Mi történjen először? Hogy fogja ezt bárki látni? Miért fogja ezt bárki olvasni? Miért is izgulok? Nem az életem múlik rajta. Futok ugyanúgy, írok néha és majd lesz valami, mert olyan nincs, hogy nincs semmi. Nehezen kezdtem írni, de szerintem gyorsan belejöttem és folyamatosan kapom a pozitív visszajelzéseket, amik igazán jól doppingolnak☺️ A futás is kellemesebb. Ma reggel játszi könnyedséggel keltem, már nem kellett 4 réteg ruhát felvennem, ez igazán örömteli,  nem mondom, hogy nem árasztott el a belső szenvedés, de összejött egy jó 10k ? Én folytatom a futást, Ti meg csak olvassatok, remélem néha jót teszek a lelketeknek ?

More blog posts

Az utolsó, de nem a vége

Elérkeztünk a véghajrába. Micsoda váratlan fordulat :) A héten mindenkitől azt hallom, hogy már csak pár nap és eljön a verseny, amit annak idején kijelöltem Élménykülönítményes élménykülönlegességnek. Ez a félmaraton a választó vonal gyűjtés és ítélkezés között. Eddig volt lehetőségem kampányolni, kérni, ezek után már csak az összesítés lesz hátra, hogy mennyi is az annyi. Számít, persze, hogy számít, mert manapság minden a pénz. Nekem nem ez a fontos. Ma futás közben számot vetettem. Mindennel és mindenkivel, akik hozzátettek ehhez a pár hónaphoz. A saját gyűjtésemhez. Olyan ...

Teljes(ítm)én(y)

Folyamatosan versenyhelyzetekben élünk, egyikből csöppenünk át a másikba, néha észrevétlenül. Van, hogy mi választjuk, de akad, amikor a hátunk közepére sem kívánjuk, mégis elkerülhetetlen a küzdelem. Tipikusan ilyen helyzet a futás is. Ha bevalljuk, ha nem, minden egyes megtett lépés egy harc pillanata. Akár versenyzünk, akár csak nyakunkba vesszük a talajt, mindig van egy mérce, aminek igyekszünk megfelelni. A magam részéről kettős érzelmek kavarognak bennem, amikor felhúzom a futó cipőmet. Teljesíteni szeretném a távot, rövidebbre szeretném faragni a rá fordított időt és nem csupán ...

Oszd meg és fuss

A futás számomra mindig is a jól hangzó én-idő volt. Egyedül lehetek, kikapcsolhatok, de akár gondolkodhatok is, ha szeretnék. Alkalmazkodni minimálisan kell, azt is csak azért, hogy életben maradjak. Arra megyek, amerre szeretnék, azt látok, amit látni akarok. Kényelmes, biztonságos kis komfort doboz ez nekem. Gyakran az is hatalmas lelki tusát okozott, ha új útvonalat próbáltam, nem való nekem a hirtelen változás. Jövő héttől viszont futok egy 180 fokos fordulatot és elkezdem a felkészülést egy eddig teljesen ismeretlen versenyre. Vagyis elkezdjük. Ketten, együtt, egy kis jóságos ...