Bikepacking Hungary rendezésében június 17én startolt az első Balaton Bike Derby. 360km 3000m+ mászás szerepelt a menüben. Erre több mint 3 nap szintidőt kaptunk, de a tervem az volt, hogy ezt két nap alatt kéne teljesíteni. Az körülbelül akkora táv/szint lenne, mint amit a Divide-on is majd naponta teljesíteni kéne. És kíváncsi voltam az erőnlétemre is, hogy állok most, min kell még dolgozni.    140kmnél az útvonal a Kis-Balaton melletti bivaly rezervátumon haladt keresztül, aminek a kapuit este fél 7kor bezárják. Az első napnak ez volt a célja, még zárás előtt átjutni. A 9 órás rajt után viszonylag hamar szétszakadt a mezőny, mindenki próbált a saját tempójának megfelelően haladni. Vízfogyasztás és utánpótlás nagyon fontos szerepet kapott egész nap. Mire a Káli-medencét elértük már bőven 30 fok felett jártunk. Mindig nagyon érdekes egy ilyen túra dinamikája. Alapvetően saját tempót megy az ember, aztán utolér másokat, vagy mások utolérik. Ha megfelelő a tempó akkor megpróbálunk együtt menni, kis bandázás, beszélgetés mindig meg adja a jó alaphangulatot. Pihenőnél megállásnál aztán van aki megáll veled, van aki tovább megy, de a következő kútnál majd megint utoléred őket, azután majd megint ők érnek utol. Szóval ilyen volt az egész nap, kis szakaszokat egyedül mentem, de többnyire kis csapatokkal együtt. Közben megjöttek az első szőlőhegyek Badacsonynál a jó kis 20%os emelkedőkkel, szerencsére nem volt sok belőlük. Amikor mindenki leszáll körülötted és tolja, és te vagy az egyetlen, aki kitekeri az emelkedőt, a 17kg-os felpakolt bringával az mindig jó érzés. ?   Szigliget után 70km-nél volt az első energia utántöltés egy melegszendvics formájában. Ez körülbelül a fele táv volt a bivaly rezervátumig és idő alapján itt már látszott, hogy meg lesz ez, de azért nem bíztuk el magunkat. Innen sokat Zsolttal mentünk együtt, Hévíz után összeszedtünk még pár embert és kiértünk a táv sík részére. Aminek akár örülhettünk is volna, de jött egy 10km-es szakasz, nyíl egyenesen a Zala folyó mellett. Sem a táj szépségére sem a tökéletes gravel útra nem lehetett panaszunk, de valahogy mégis ez volt az a rész, ahol mindenki egzisztenciális krízisbe került és a belső kis ördögével küzdött: 10km-t mentünk úgy, hogy egy szót nem szóltunk egymáshoz. :D Nekem ez a szakasz volt az, ahol kezdtem érezni az idei hosszú tekerések hiányát. De aztán a Kis-Balaton szépsége mindenért kárpótolt minket.   Balatonmagyaródon gyors frissítés után fél 6 felé át is haladtunk a rezervátumon. Innentől minden km ajándék volt, a nap is kezdett lejjebb menni, a hőség már nem volt elviselhetetlen, és ismét tökéletes gravel utakon tekerhettünk. Vörsön álltunk meg egy nagyobbat pihenni. Meg volt az első hot-dog is, nincs bikepacking hot-dog nélkül, a Divide-on kb. 10 volt belőlük :D (ez a leggyorsabb meleg étel, amihez a legtöbb helyen hozzájutsz).   Ezen a ponton még halvány elképzelésem sem volt hol fogom az éjszakát tölteni. Itt ért be minket Ákos, vele már a tavaly a Divide-on is mentünk együtt. Hamar megbeszéltük, hogy keresünk egy kempinget. Balatonberényben aztán meg is lett egy kis vendéglő hátsó udvarában a tökéletes sátorhely, még melegvízes fürdési lehetőség is volt. Tiszta luxus. Tavalyról még megmaradt a rutin, sátor felállít, matrac felfúj, tisztálkodás, gyors nyújtás, kaja (hot-dog nr.2).   Reggeli rutin ugyanez fordítva, csak hot-dog helyett meleg zabkásával. Valahogy erre mindig elmegy egy óra, ezen kéne javítani valahogy. De így is nagyon korán 6 után már indultunk. Szőlőhegyek és epic balatoni kilátások után Fonyódon bevásároltunk a coopban és meg volt a második reggeli is. Azt mondják a déli part sík, az a baj, hogy mi nem a parton mentünk. :D     Ordacsehi után jöttek az első dombocskák és aztán Szólád után kezdtünk mászni a Kőröshegy feletti dombokra. Itt megint volt bőven 20% körüli meredekség és persze nyílt, árnyék nélküli utakon délben a legnagyobb hőségben kellett megmászni ezeket. Mikor máskor? A GPS 38 fokot mért maximumnak ezen a részen. Aztán a másik oldalon egy beton vájúban epic lefelé csapatás következett a völgyhíd és a Balaton látképével a háttérben. A híd lábánál pedig egy a szervezők által biztosított meglepetés frissítő pont várt minket. Erre szükség is volt mert a völgy másik oldalán ismét meg kellett mászni a 20%os emelkedőket 38 fokban.   A túra nekem talán legjobban tetsző szakasza várt minket az M7es és Jaba-völgy között. Gyöngyőrű erdőben kanyargó tökéletes minőségű erdészeti aszfaltút, tisztás, patak, tó. Ságvárra beérve Ákossal kerestünk egy éttermet. A Horváth Família éttermében nagyon örültek nekünk, a lockdown után még csak másfél hete nyitottak ki, aznap délután 2kor mi voltunk az egyetlen vendégek. Leves, főétel saláta, sok folyadék majdnem másfél órát pihentünk. Közben Fecó és Gábor is csatlakozott hozzánk, ők montival teljesítették a távot és napközben többször is kerültük egymást, illetve mentünk együtt is.   A túra talán legrosszabb szakasza következett Siómaros és Enying között 4km borzasztó földút. Itt megadta magát az egyik GPS-em. Szerencsére mindig kettőt használok, így nem lett volna gond akkor sem, ha egyedül maradtam volna. Valahol itt értük el a 300km-t is, még volt vissza 60. Ebből 40km Litérig elég eseménytelenül telt, Ákossal beszélgettünk, volt több országúti szakasz is, egy kis balatoni panoráma, meg nekem több holtpont is. :D Litéren egy utolsó frissítés és itt már tudtuk, hogy be fogunk érni még világosban. A végére maradt a leghangulatosabb rész, lemenő nap, tökéletes gravel utak és Felsőörs után egy csodás trail lefelé és felfelé a Királykúti-patak mellett.   A vége bruttó 35 óra 21 perc, 362km és 3360m szintemelkedés lett. És a jó érzés, hogy sikerült a terv szerint teljesíteni a túrát minden gond nélkül, illetve a meglepő konklúzió, hogy sokkal jobb erőben vagyok, mint azt gondoltam vagy vártam volna, ilyen kevés kilométerrel a lábakban. De azért a Divide-ig még kell egy pár ilyen hosszabb túra. A következő valószínűleg egy solo kaland lesz a Mecsekben.   Nem verseny volt, úgyhogy eredménynek nincs jelenősége, de a trackinget nézve, ha minden igaz 164ből 15-16.ként értünk be Ákossal.   Nem tudom konkrét szakaszhoz kötni, végig kísért minket a teljes útvonalon a hársfák és bodzavirágok illata. Ez annyira beéget, hogy ezután mindig ez a túra fog eszembe jutni ezekről az illatokról.   Mindenkinek köszi az adományokat már 50%nál vagyunk, nagyok vagytok!! ?   660/3000 kmStrava