Vivicittá után…

Már régen nem írtam, illene pár sor, hogyan is állok. A kampány kicsit „ül”, igaz a vállalt összeg már rég megvan (141%), de még tervezem, hogy újraélesztem a gyűjtést. Az edzésmunka viszont nagyon megy, szerencsére sérülés nélkül, egyre keményebb edzésterveknek kell megfeleljek, de végül is ezt kértem az edzőmtől: amit csak lehet hozzon ki belőlem.   Már 5 versenyen vagyok túl idén, 4 terep, és a mai Vivicittá volt az 5. ami ugye városi. Igen jól sikerült mindegyik, kisebb megingásokkal az összeset maxon futottam. Az elmúlt két hétben elkezdett kicsúcsosodni a formám. Talán kicsit korai még, hiszen a következő versenyem egy hónap múlva, ez pedig az Ultrabalaton páros. Mindenesetre két hét alatt háromszor futottam 10 km-es csúcsot, ma pedig egy 8 éves félmaratoni csúcsnak mondtam búcsút. A fő futásomig, a Korinthosz 160-ig még 4 hónap, addig pedig követem edzőm „ars poetica”-ját: az ultra nem egy „hosszú és lassú” futás, hanem „több rövid és gyors” futás egyben.   És a Vivicittá… Nekem ugye még nincs lila pólóm, de sok „bátortáboros” futót láttam, és a szurkoló csapatok is fantasztikusak voltak. :) Merész tervvel érkeztem: nem hagyom meglépni az 1:30-as iramfutókat. Végül is sikerült, és meg kell említenem, hogy nagyon profin nyomták a srácok, stabil 4:15-ös kiliket mentek. Volt egy-két pillanat, ahol már csak lógó nyelvvel tudtam tartani a tempót. Aztán a célegyenesben megtörtént az élet egyik alapelve: egy idő után minden segítséget el kell engedni. Én is így tettem: az utolsó száz méteren előztem meg az iramfutókat, így 1:29:33 lett az új egyéni csúcsom, 9 percet javítottam. :)   Gratulálok minden élménykülönítményes teljesítőnek! Fussatok tovább önmagatokért és másokért! :)

More blog posts

Jövő héten: Korinthosz

Még mindig nehéz felfogni, hogy 16-án elindulok egy 160 km-es versenyen... De ha már vállaltam, akkor mindent megteszek, hogy sikerüljön. Úgy érzem, hogy a felkészülés elég jól sikerült, közel 2000 km-t és 9 versenyt sikerült berakni az évbe. A versenyeken többnyire benne voltam az első 10-ben, bár ez az infó egyáltalán nem számít egy ilyen szuper-ultránál, ahol bármelyik pillanatban fejre lehet állni...  A felkészülésbe beletartozik még a frissítés megszervezése, a felszerelés kiválasztása, a mentális ráhangolódás. Ezekre mind fordítottam időt és energiát, egy dolog ...

Maratoni hét

A múlt heti blogbejegyzésem megjelenítése idején még 87%-on állt a kampányom, majd pár perc múlva felugrott 100%-ra. :) Egy általam csak neten ismert futósrác dobta be a maradék 13%-ot... Meglepően kellemes dolgok történhetnek az életben. :) Azóta tovább nőtt az összeg, és most 128%-on állok. Augusztusig sok idő van még, de nyilván a növekedési ütem lassulni fog.   Futások: mivel a múlt hét elég kemény volt, ezért most a hétköznapi edzések nem lettek túl acélosak. Viszont szombaton rendezték az egyik kedvenc versenyemet: a gödöllői Téli Margita Terep Maratont, ahol a 39 km-t, ...

Adomány-gyűjtés, edzések, verseny

Rendhagyó módon kezdődött a hét, elfogadták jelentkezésem a Bátor Tábor Alapítvány Élménykülönítmény programjába. Az augusztusi Korinthosz 160 ultramaratonig vállaltam, hogy 150 ezer forintot összegyűjtök beteg gyermekek táboroztatására.   Az adományozás sokáig idegen volt számomra. Családunk sokkal inkább állt közelebb azokhoz, akik inkább adományra szorultak. Persze az adakozás nem teljesen az anyagi helyzet függvénye. Viszont mikor később jobbra fordultak a dolgok, a „minden fillért megfogunk” –elv annyira beégett már, hogy ezt nagyon nehéz volt levetkőzni.   Úgy ...