Sosem írtam még blogot, és bár egy ideje már szemeztem az Élménykülönítménnyel, még sosem vettem rá magam, hogy jelentkezzek. Meglátjuk hogy megy majd, mindkettő. Annyi biztos, hogy szeretném megörökíteni a felkészülést a Garmin WTF Szentendrére, hogy ti akik a Bátrakat támogatjátok is lássátok kicsit, hogy nekem miről szól ez az egész. Kezdésnek elmesélném a saját első futásaimat. :) Valamikor 2012-13 körül kezdtem el futni, persze szenvedtem, sokáig nem szerettem. Az első futásom alig volt több 1 kilométernél. Utána szépen lassan javítottam a távon, a célom minden hétfő reggel az volt, hogy 30 percet fussak és ebbe beleférjen 5 km. Akkor is ehhez tartottam magam, ha csak 3 km esett volna jól, meg akkor is ha maradt bennem még. Utána egy-két évig futottam, amikor kedvem támadt, mindig csak az ötösöket.  Az első futóversenyemre 2016-ban került sor, egy éjszakai futóverseny volt, akkor még mindig nem voltam hajlandó 5 km-nél se többet se kevesebbet futni, viszont a versenyen 7 km volt a legrövidebb táv. (Így esett meg az első 7 km-em.) De nyár volt, semmi dolgom, barátnővel mentem, gondoltam miért ne, lefutom és soha többé nem kell futócipőt vennem ha nem akarok.  Hát akartam. Elkapott az érzés, hogy van egy cél, hogy minden versenynek van egy tematikája...na meg az érmek … meg a versenyszellem :P  Ott kezdett el megváltozni a futáshoz való hozzáállásom, rájöttem, hogy talán nem is olyan rémes az, meg arra is, hogy 5 km-en kívül lehet mást is futni. (Csak mondom, 1 km is táv.) Teltek az évek, 2016-ban még csak egy, 2017-ben már kettő, 2019-ben már legalább három futóversenyre neveztem.  Eljött a 2020, aminek nagyon lelkesen vágtam neki, már az első félévben neveztem 3 versenyre, így jött a Garmin WTF Szentendre is. Kihívásokat kerestem, úgy gondolom meg is fogom kapni, hiszen ez lesz életem első versenye, amin 10 km-nél többet futok: 17-et, de nem akárhol… terepen! Nagy falatnak ígérkezik, készülök egy ideje rá. Meglátjuk :) Tegnap pedig megejtettem az első augusztusi futásomat, ami egyben az első futásom volt 25 évesen. Nem ment valami fényesen, 4 km után meg is álltam, de persze lehet, hogy érthető, mert előtte egy 4 órás tereplovagláson voltam délelőtt. :D  Tehát ezek voltak az én “elsőim”: első futások, első verseny, első blogbejegyzés, és a többi. De ami a legfontosabb, az elsők mindig emlékezetesek, legyen akár neked is ez az első adományozásod (és ha kedvet kapsz, akkor futásod).  Köszönöm ha segítesz :)