Egész héten szuper hangulatban és formában éreztem magam, valahogy éreztem a csít. Tudtam, hogy ez most más lesz,mint eddig. És azt is vártam, hogy a Félmaratonmánia záróérmét is megkaphassam. Az idő meleg, az aszfalt forró volt, de kellő mennyiségű és minőségű frissítőpont állt a rendelkezésünkre és a szokásos szisztémámmal tökéletesre sikerült az egész futás. Nem néztem, hogy milyen idővel futok, csak mentem és mind hat alattiak lettek. Vigyorogtam végig, mint a tejbetök. Ez mostanában minden versenyemen megfigyelhető. 🙂 Sikerült beleválasztanom az új csukába, megérte az a 36 perc, amíg a Spuriban futkorásztam az üzletben és a folyosón, meg próbálgattam az ezerféle cipőt. De minden fillér megérte, mert úgy vitt, mint az álom. Az Asics Gel-Kayano 25 lett a szerencsés kiválasztott. Bár elsőre nagyon fura érzés volt, hogy nagyobb szabadsága van a lábfejemnek és mégis fogja. Varrás nincs a csukában, a hidat megtartották, de valahogy az egész mégis átdolgozott. A 24 egy acélos katona, aki szigorú és nem puhul úgy, ahogyan nekem jólesik, mert azt mondták neki a tervezőasztalon, hogy "Fiam, ez a dolgod!" és fm-ig kitűnő, bár félkemény. Eredetileg ebben futottam volna a Maratont. Nem bírta ki addig. A tűző napon- forró asztfaltos Hungaroringet nem vette jó néven. Azóta olyan más. Meg hát oldalt is kezd kicsit elfáradni a cipőfelső. A 25 egy bestiális vadállat, aki szépen csendben meglapul a lábadon. Hófehér színe ártatlanságot sugall, de ahogy elindulsz benne odasúga: Zúzzunk! És visz magával, falod a kilométereket és nem veszed észre, nem fárad el a lábad, ha megállsz és újraindulsz ugyanolyan puhasággal felel. Engedi a lábfejedet szétterülni, de mégis megtartja, és nem tolódik a körmöd vissza a körömágyba. Kitűnően szellőzik, nem mászik le a sarkadról, támaszt ahol kell...abszolút újragondolt futócipő. Nem is lehet elmondani, érzeni kell. Elsőre szerelem 🙂 (egy buznyákot sem kapok az Asics-tól ezért a mondatokért...a szerk.) Életem eddigi legjobb félmaratonját futottam 🙂 2:06.