A Red Hot Run Sportegyesület felkért, hogy a Sulizáró Bölcsek köre és a Kőrös-hegyrengető Levendula futamai előtt tartsam meg én a bemelegítéseket, mint BSI futónagykövet..... Emlékeztek a PinkyKékre, Szívdobbanásra, Varázskastélyra, Summer Run-ra, Mandulára? Azokra szép kis érmekre? Azt mind az ő versenyeiken teljesítettem. ...nekem ez nagy megtiszteltetés volt, és örömmel mondtam igent, majd ugyanazzal a lendülettel be is pánikoltam: ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN?! Bemelegítést?! Álljak ki emberek elé mint futó...?! Aki még egy maratont se futott életében?! NaneeeeeeeholazEszterszáma? Végül arra jutottam, hogy majd a várgesztesi Spartan önkénteskedés közben lesz időm összeállítani valamit. Aha. Álmodjkirálylány. Ott nem sikerült, de mire másnap leértünk már kész volt a terv és a zene is, bár kicsit érdekesen nézhettem ki az emhetesen a kocsiban kalimpálva, csukott szemmel bólogatva a jobbegyben. Javíthatott a látványon, ha észrevette valaki a fülhallgatót :P Lizi barátném, és a párom biztos hülyének néztek...ők is. A szuperjó DJ-vel, Goóz Lacival megbeszéltük a zenét és az ütemet, amit olyan profi módon felpörgetett és átmosott, hogy nem is volt ütemváltás, se csend :) Ott még párszor elvonultam és átvettem magamban a sorrendet, a mozdulatokat, hogy utána fülig érő szájjal, kocsonya végtagokkal, harminckétoldali infarktussal totálteljesen mást csináljak, mint amit bevéstem. Így kell, nem? A gyerekekkel kezdtük, nagyon édesek és lelkesek voltak, ahogy kidugott nyelvvel koncentráltak azokra az egyszerű, de alapos mozdulatokra, amikkel úgy gondoltam, hogy nem terhelem túl őket és meg tudják csinálni. Hajlongtak, guggoltak, lengették a kezüket lábukat. Igaz, néha teljesen másfelé, mint kéne, de csinálták és komolyan vették. Imádni valóan aranyosak voltak és mindenki célba ért. A felnőttek bemelegítése volt az igazi para. Mindenkin látszott, hogy nem kezdő, de már elindult az én zeném, ciki lett volna elrohanni, szóval hasbemellkicsíííz. Elismételni nem tudnám, hogy mit csináltam ott, de az idő rövidsége miatt a térd, comb, derék-csípő, fej, váll régiókra koncentráltam. És senki sem sérült meg...király! Gyorsan átrántottam a fejemen a BSI futónagykövet mezemet és felkaptam az ÉLMÉNYKÜLÖNÍTMÉNY-feliratút, hiszen a futóversenyeket jótékony sportolóként teljesítem. És én is indultam a Bölcsek köre, valamint a Levendula futamokon. A versenyek kilométerei örökbe fogadhatók :) Ez az évem erről szól :) Mivel másnap a K&H félmaratonján indultam, ezért ez a két 5 kilométeres futam fel a Kőröshegyre egy igazi örömfutás volt. Nem rohantam, nem érdekelt az idő, csak nézelődtem, élveztem a tájat és a csendet, drukkoltam Lizi barátnémnek, mert számára fontos az idő. Ő olyan terepes-csaj. A Kőröshegyi levendula farmot már messziről érezni lehetett, gyönyörűen mutatott a hófehér út két oldalán a sok lila levendula sor a hegytetőről, kék Balatonnal a háttérben. Amikor leértem az aljára vissza is tekertem a fejem, mert látni akartam egy pillanatra. Majd a második 5 kilométeres kör után befutottam a célba és átvettem a két érmemet. Szeretek itt versenyezni, szeretem Esztiéket <3 ...és ezentúl állandó feladatom lesz a bemelegítés a versenyeiken  :) Köszönöm!