Egy tökéletes nap után egy szuperjó, de kicsit durva, kétkörös futás a Generali Night Run-on. A rajt idén is a Várkert elől indult, elég meleg volt még ekkor is, de a lila Élménykülönítményes póló nem maradhatott el 🙂 A hangulat a fesztiválterületen fantasztikus volt, rengeteg ember, jó zene, cikázó fények, izgatottságtól zsizsegő versenyzők, és izomlazító krémek illata. Az éjszakai futásoknak meg van a maga titkos oldala, amikor például senki sem látja az emelkedőn felfelé az "ittmoströgtönazonnalhétoldaliinfarktusbanhalokmeg"-arcomat. Vagy a "teidiótamiafenétkereselitt?"-arcomat. Merthogy az út egy része felvitt minket a Budai várba, hogy ott egy jó kis comblazító lejtővel kioldja azt, amit a túloldalon beállított... Szépséges nap volt mögöttem, egy éjszakai futás csak hab volt a tortán. Gyorsan elszaladtak a kilométerek és hamar bent voltam a célban. Hallgattam a többi futót körülöttem, jót mulattam néhány futón, ahogy egymást cukkolták megállás ellen, vagy kedves megjegyzéseket tettek egy-két futónő domborulataira. Én is kaptam a hátam mögül egy "Ne má, most miért állsz ki?!" (7 km-s körök voltak, 7, 14, 21 km-en) A célban megkaptam a speckótökkúl foszforeszkáló érmet, bort, sört (pálinka nem volt a szerk.) macskakaját (?!) vizet...gondolom leöblíteni az utóbbiakat. Amíg a találkozópontra sétáltam, észrevettem, hogy alighanem egy-két kiállítót váratlanul ért az automata öntöző rendszer, mert az Ötpróbások sátrán mintha hurikán és cunami haladt volna át. Lepakoltam egy padra és lenyújtottam, amíg vártam a többiekre, hogy utána együtt sétáljunk-kocsikáztunk haza. Persze mindenki a markába zárt érem zöldes derengését nézte a kocsiban, viccesen néztünk ki 🙂 Szép nap volt 🙂