Sturm Andrea Blog posts

Nem fáj

Nem fáj. Nem szúr. Nem nyilall, nem éget.

Kapok levegőt. Nem lesz kék-zöld foltos a sziklakemény hengertől a comközelítő távolító közelítő? izmom.

Nem vérzik át a menő futózoknimon a feltört sarkam. Kellett nekem két napja pont az esküvői cipőmet elővenni. Pedig akkor nem törte fel. Jó, akkor most se fog vérezni. És a versenyen se fog fájni. Szúrni. Nyilallni. Égetni.

Megnéznek az emberek. Mit néztek? Futok. Usain Bolt is így kezdte. Hat hónaposan. De jobb későn, a jó pap holtig, meg különben is magamhoz mérem magam. Ja, hogy azt nézitek. A pólómat. Mondjuk ha magamhoz mérném magam, akkor nem lennék itt.

Igazából már nem is fáj annyira. A sztrájkoló bal lábam is elfogadta, hogy ez van, itt tényleg futás lesz. Nincs mese. Rámosolygok a pólómat silabizáló emberekre. A babakocsis anyukára, a kézenfogva sétáló nyugdíjas párra, a játszótéren bambizó kamaszokra. Visszamosolyognak.

Jó, nem is olyan rossz ez. Futok. Nem fáj. 

 

IMG_20200713_172117